Néhány nappal azután, hogy megtudtuk, hogy az idei Országos Képzőművészeti Díj nyertese Pilar Albarracín lesz egy olyan műért, amely újra és újra, és ironikus szemszögből kritikusan áttekintette a spanyolhoz köthető kliséket, a malagai Carmen Thyssen Múzeum lehetőséget ad arra, hogy tovább mélyedjünk a művészet és a művészet mítoszai között, amely éppen az e kiállítás egy részét benépesítő Hugina mítoszok.
„Olé! A spanyolok mítosza Andalúzián keresztül” az egyik legfigyelemreméltóbb kiállítás azon kiállítások közül, amelyeket ez a központ három évtizedes történelmének emlékére programozott: azt vizsgálja, hogy egyes andalúz hagyományokhoz, folklórhoz és populáris kultúrához kötődő képek a 19. századtól, valamint a 20. és 21. századtól hogyan járultak hozzá a visszatérő római kori sztereotípiákhoz. döntően annak elterjedéséhez, különösen nyíltan szemlélve a látottak egzotikus vagy kevésbé európai oldalát: a spanyolról alkotott elképzeléseik hosszú kontinuitásúak lennének, és mint tudjuk, nem hígultak fel, bár az elmúlt fél évszázadban nyíltan megkérdőjelezték őket.
Julio Romero de Torres. A Bonaventure1920. Carmen Thyssen Múzeum Málaga
Ez a kiállítás, amelyet a múzeum kurátorai, Bárbara García és Alberto Gil állítottak össze, e mítoszok eredetéhez utazik, és ötven, többségében spanyol szerző hetvenöt műve alapján tekinti át érvényességüket, annak bizonyítékaival szemben, hogy mások elképzelései ugyanúgy beépültek a sajátjukba, mint ahogyan mások elképzelései az egyénről meghatározzák a sajátjukat. E tipizmusok kezelése szükségképpen sokrétű lesz, Goyától Picassóig, Zuloagától és Romero de Torrestől Equipo Crónicáig: paternalista és kritikus, kedves és komor, realista vagy idealizált megközelítéseket fogunk látni; szinte mindig, igen, mentes az előítéletektől, és hajlamos megkérdőjelezni a kialakult hiedelmeket.
A fekete-fehér Spanyolországot ahelyett, hogy egymással szemben állnák, ugyanannak az éremnek a két oldalának tekintik, ahogyan a tradíciót és a modernt, ami hivatalosnak számít és ami bomlasztó, vagy az andalúz öröm és a szentimentális dráma nincs olyan távol egymástól: festmények, rajzok, metszetek, fényképek és szobrok mutatják, hogy a spanyol művészek minden kifejező technikát felhasználtak a mítosz formálására; azt is, hogy mantilták, gitárok, táncosok és torreádorok előtt több felolvasás lehetséges, mint a folklór.
Chronicle Team. Bullfighter piknik1974. Fernando Saludes Gyűjtemény. © Equipo Crónica, VEGAP, Málaga, 2026
A kiállítás útitervének célja nem egy, az évtizedek és ecsetek múlásával a spanyol metonímiájává konvertált andalúz ikonográfia összeállítását ajánlani, hanem inkább arra hívja fel a látogatót, hogy tudatosítsa a nemzeti identitásról alkotott univerzális mítoszok e motívumok alapját, és hogy ez a képi konszolidáció miként hatott terjesztésére és művészeti eszközeire is.
Hé! A spanyol mítosza Andalúzián keresztül. Carmen Thyssen Múzeum Málagában
Hé! A spanyol mítosza Andalúzián keresztül. Carmen Thyssen Múzeum Málagában
Ismeretes, hogy a malagai Thyssen állandó gyűjteményében igen nagy számban találhatók ezekhez a tipikus hagyományokhoz, szokásokhoz és ünnepekhez kötődő kompozíciók – Ramón Casas és Domínguez Bécquer y Sorolla -, de a kiállítás célja az volt, hogy tágítsa a perspektívákat a formai és koncepcionális felújítások irányába, amelyeket ugyanebben a témában alkalmaztak Solaganare, Guyana, Z. López Mezquita; aztán Saura, Pablo Picasso, Miquel Barceló vagy Juan Barjola, avantgárd szemszögből; és végül Gregorio Prieto, Eduardo Arroyo, Equipo Crónica vagy a már említett Pilar Albarracín, a paródiától való félelem nélkül. Az összegyűlt, hazánkon áthaladó, hatásáról számot tartó külföldiek közül említhetjük Sonia Delaunayt, Mary Cassatt, Francis Bacont vagy Francis Picabiát.
A montázst nem szándékosan tagolták fel, hogy a 19. századi szerzők és kortársak nézetei közötti kapcsolatokat részesítsék előnyben, és talán a sztereotípiák – nagyon is jelenlévő – ellentmondásait vizsgálják. A saját gyűjteményéből származó darabok mellett kölcsönbe láthatjuk őket a Prado Múzeumtól, a Reina Sofiától, a granadai, sevillai és bilbaói képzőművészeti múzeumoktól, a Sorolla Múzeumtól, a valenciai IVAM-tól, a córdobai Julio Romero de Torres Múzeumtól, a jelmezmúzeumtól, a Patio Herreriano Alapítványtól, a Valladocolid-i Suño Alapítványtól, a Colladación Alapítványtól Santander Collection többek között.
Sonia Delaunay. Flamenco táncos1916 (1924). Bilbaói Szépművészeti Múzeum. 2021-ben szerezték be
Pilar Albarracín. Cím nélkül (Torreádor), 2009. Magángyűjtemény. © Pilar Albarracín, VEGAP, Málaga, 2026
„Olé! A spanyol mítosza Andalúzián keresztül»
CARMEN THYSSEN MÚZEUM MÁLAGA
C/Cég, 10
Malaga
2026. október 3-tól 2027. február 21-ig
