Az Új Uffizi egyik úgynevezett vörös szobája, a 61. szám, a toszkán Jacopo Pontormo (1494-1557), a 16. század igen jelentős művészének, Andrea del Sarto tanítványának szentelték, aki főként Firenzében dolgozott, és döntően hozzájárult a manierizmus alapjainak lerakásához. Pontormo – eredetileg Jacopo Carucci – Rosso Fiorentino barátja volt, Del Sarto másik tanítványa, tanára és szinte apja volt Bronzinónak, akárcsak ő a század első felének festői között.
Introvertált, összetett személyisége miatt bonyolult művésznek tartották, és nem félt az ecsettel való sértődéstől sem: produkciója merész és újszerű volt, saját elveire reagált. Pontormo tanulmányozta a nagyokat, a már említett Andrea del Sartótól Michelangelón és Leonardoig, de a 15. századi kánonokat eredeti nyelven artikulálva átdolgozta, ezért a múltban művészetét tekintették. túlzott és furcsa; Giorgio Vasari így terjesztette, „antiklasszicizmusa” miatt.
Műveit – az egyik legjelentősebb gyűjteményét az Uffizi ad otthon – a világos tónusok eredeti használata és az emberi alak részletes tanulmányozása jellemzi, Buonarrotti, de Dürer és Lucas van Leyden nyomán is, akik jelentős hatással voltak a ma nevét adó városban született szerzőre. Az a 61-es szoba nagy kincsként őrzi a nagy vásznát Vacsora EmmausbanJézus tanítványai előtti kinyilatkoztatásának döntő pillanatának ábrázolása, amely kompozíciós szakértelme és palettája révén Caravaggióra és Velázquezre hatna. Is Ádám és Éva kiűzéseamely mesterien ragadja meg mindkettőjük lelkifurdalását és szenvedését büntetésük után; Szent János születésedomború tükör felhasználásával készült, a valós alakok deformálására; valamint idősebb Cosimo, Maria Salviati vagy Szent Antal apát portréi.
Pontormo. Vacsora Emmausban1525. Uffizi Képtár
Nem túl messze az Uffizitől, a Santa Felicitas-templomban egymásba fonódó testek és bágyadt tekintetek spirális örvénye vár ránk, úgy tesz, mintha megkérdőjelezné a perspektíva törvényeit. hivatkozunk Krisztus letételemaga Firenzében a modorosság egyik remeke: Pontormo kiküszöböli a térbeli kontextust, hogy az érzések kifejezésének előtérbe kerüljön. A díszlet vonalai erényesek – nagyon jó rajzoló volt, ahogy néhány éve a Mapfre Alapítványnál is láthattuk -, minden irányban kanyarognak, arabeszkeket és folytonosságokat, meglepetéseket és világosabb területeket szülve. Az övék lelki jelenet, de ideges is; úgy tűnik, a transzcendenciára vágyik, de nem fél a mesterkéltségtől.
Hagyományosan úgy értelmezték, mint a Származásde általában úgy emlegetjük Lerakódás ezekre a képekre, amikor a kereszt nem jelenik meg: ez a pillanat inkább a temetésnek felelne meg, bár sírt vagy táblát nem látunk. Amikor több figura síró attitűdben áll össze, ezt a csoportot is úgy tekinthetjük, mint Panaszkodik: az a pillanat, amikor Krisztus testét elszakítják Anyjától, hogy a sírba vigyék, olyan inharmonikus mozdulatokkal, mint az angyal, aki az előtérben tartja Jézus lábát.
Más kortársához hasonlóan Pontormo is nagyon tisztában volt festménye relevanciájával, és értékelte az elméleti spekulációkat. Ez lehetett az oka annak, hogy évtizedekkel később (1554 és 1556 között termékeny időszak volt számára) személyes naplót vezetett, amelyben nagy jelentőséget tulajdonított gyakorlatainak, de mindennapi életének is. Olyannyira, hogy leírta, mit evett, ütemezését és költségeit, és megosztotta a San Lorenzo-templom freskóin végzett munkája előrehaladását.
Jobban megértjük ezeket a naplókat, ha arra gondolunk, hogy ez a kifejezés módonamelyet Vasari saját stílussal rendelkező kortársaira fogadott el, nemcsak a művészi tulajdonságokra, hanem az emberi modorra is utalt; vagyis önuralomra, kultúrára és finomításra: sprezzatura (az a bizonytalan és nehéz kegyelem affektus nélkül).
Pontormo. Ritratto di Alabardiere (Francesco Guardi?)1529-1530 körül. A J. Paul Getty Múzeum, Los Angeles
Pontormo. Feltámadás1523 – 1525. San Lorenzo al Galluzzo
Várható volt, hogy az Uffizi idén ősszel együttműködjön a római Scuderie del Quirinale-val, amely lesz az első nagy kiállítás – Olaszországban és másutt – Jacopo Pontormónak. Október 9. és február 7. között tekinthető meg, a kurátora Cristina Acidini, a 16. századi Firenze vezető szakértője lesz, és tudjuk, hogy az ő alapvető festményeit és a papírra vetett alkotások válogatását fogja össze kronologikusan, de tematikus epizódokkal. Az Uffizi mellett a főbb európai és amerikai múzeumok is kölcsönadnak majd darabokat, és nem lesz hiány azokból a nevezetes alkotásokból, amelyeket nemrégiben a Pradóban is megcsodálhattunk: A Látogatás a carmignanói San Michele Arcangelo templomból.
Ez a festmény ennek a bibliai fejezetnek abszolút eredeti értelmezése: négy, méreteiben monumentális és megnyúlt nőalakot látunk, olyan kétértelmű térben elhelyezve, mint régen a művészé. A figurák elrendezése Dürer metszetéhez kapcsolódik Négy meztelen nő (1497), míg a Szűz és Izabella közötti ölelés gesztusa arra utal dextrarum iunctioa római domborműveken használt és Raphael által is használt egyesülési szimbólum Látogatás a Prado.
A két figura jelenléte a második síkban és a városi hátteret megelevenítő kis karakterek – két beszélgető férfi, egy szamár a sarokban kihajolva és egy nő az ablakban – építészeti dekorációvá teszik ezt a környezetet, amely a város ábrázolásához kapcsolódik. ideális városamely ezúttal szcenográfiai függönyként funkcionál, amely a felfüggesztés és a mozgás érzetét hangsúlyozza: a manierista dinamizmust. A szokatlan árnyalatokat és áttetsző rétegeket kínáló szövet palettája kulcsfontosságú a kompozícióban, és a figurákat körülvevő súlytalanság érzetének ellenpontja a szövetek szoborszerű súlyában rejlik, amelyek redői mintha kőbe lettek volna vésve, és bepillantást engednek a testek lágy kontrapposztójába.
A világítás eközben befolyásolja a képi dombormű egy bizonyos jellegét, amelyet a reneszánsz vitára való hivatkozásként értelmeztek. eszményképamelyben köztudott, hogy Pontormo aktívan részt vett.
Alig két hét van hátra a nagy római randevúig az egyik legkedveltebb festővel, Pasolinivel és Bill Violával.
Pontormo. Látogatás1528 – 1532. San Michele Arcangelo di Carmignano
Pontormo
SCUDERIE DEL QUIRINALE
Via XXIV Maggio, 16
Róma
2026. október 9-től 2027. február 7-ig
