Az 1990-es évek közepén sokan egy új kalandfilm‑aranykor eljövetelében bíztak, ám a remények kudarcba fulladtak. A Renny Harlin által rendezett Cutthroat Island (L’île aux pirates) nemcsak a kasszáknál hasalt el, hanem egy egész stúdió sorsát pecsételte meg. A Carolco Pictures legendás neve végül egyetlen, látványos, de hibásan menedzselt produkció miatt tűnt el a térképről. A történet ma is intő jel: a „nagyobb, hangosabb, drágább” szemlélet önmagában sosem garantál sikert.
Kolosszális veszteségek, csúfos bukás
A film eredetileg 60 millió dolláros költségvetéssel rajtolt, ám a végszámla 115 millió fölé szaladt. A tengeri forgatás logisztikája, a valódi, fából épített vitorlások és a sorozatos csúszások felfalták a tartalékokat. Mire a stáblista lepörgött, a stúdió már jóval a tűréshatáron túl volt.
Az eredmény a jegypénztáraknál is lehangoló lett. Az Egyesült Államokban alig 10 millió dollárt hozott, világszinten pedig nagyjából 18 milliónál állt meg. A szakértők szerint a nettó veszteség 97 millió dollárra rúgott, ami mai értéken közel 195 milliót érhet.
A bukás okai több irányból is érkeztek:
- Drága, valódi vitorlások és grandiózus díszletek
- Kiszámíthatatlan tengeri forgatás, drága biztosításokkal
- Csúszó ütemterv és felduzzadt utómunka
- Téves piacérzékelés és hiányos marketing
A kockázatkezelés hibái és a nagyravágyó méretű produkció együtt egy klasszikus pénzügyi „vihar” kellős közepébe sodorták a filmet. Az iparág számára ez afféle kézikönyv lett arról, hogyan ne méretezzünk fel egy ambiciózus, de ingatag alapokon álló projektet. A „nagy kaland” végül mementóként maradt fenn: csillogó látványra nem épülhet tartós stratégia.
Elátkozott zsáner és megingott karrierek
A kalózfilm, mint zsáner, a kilencvenes években amúgy is ingatag lábakon állt, a bukás pedig egy időre teljesen elriasztotta a stúdiókat. A Disney évekkel később is hezitált a Pirates of the Caribbean zöld jelzésénél, mert a piac emlékezete makacsul őrizte a Cutthroat Island árnyékát. Ahogy Gore Verbinski később felidézte: „Volt, aki szerint egy kalózfilm egyszerűen a lehető legrosszabb ötlet.” Ez a mondat akkoriban iparági konszenzust tükrözött.
A személyes károk sem maradtak el. Geena Davis, a korszak egyik legfényesebben ragyogó csillaga, a film arcaként komoly presztízsveszteséget szenvedett el. Saját gyártócégével is beszállt, így a kreatív kockázat pénzügyi teherré vált számára. A házaspárként együtt dolgozó Davis és Harlin együtt vívták meg a produkció utáni nehéz éveket, amelyek hosszú időre lefékezték Davis addig száguldó pályáját.
A Carolco utolsó lélegzete
A Carolco Pictures a nyolcvanas–kilencvenes évek akció‑ és szerzői filmes zászlóshajója volt. Olyan címekkel írta be magát a filmtörténetbe, mint a Terminator 2, a Total Recall, a Cliffhanger, a Basic Instinct, a The Doors, a Chaplin vagy az Angel Heart. A sikerlista mögött azonban egyre nagyobb adóssághegy tornyosult, amelyet már egyetlen megbotlás is könnyen lavinává változtatott.
A Cutthroat Island éppen ezt a lavinát indította el. A film után a pénzügyi mozgástér gyakorlatilag eltűnt, a hitelezők türelme elfogyott. 1996-ban a cég a Twentieth Century Foxnak értékesítette megmaradt eszközeit, nagyjából 50 millió dollárért. Így ért véget egy korszak, amely a pörgő akciót és a nagyszabású víziókat egyensúlyoztatta – egészen addig, míg a mérleg nyelve végleg a kockázat felé billent.
Tragikus irónia, elmaradt lehetőség
A történet legfájóbb iróniája, hogy a Carolco korábban elállt Paul Verhoeven grandiózus, keresztes háborús projektjétől, amelyben Arnold Schwarzenegger lett volna a főszereplő. A „Crusade” előkészítése így is milliókat emésztett fel, a stúdió pedig végül „biztonságosabbnak” ítélte a kalózfilmet. A döntés papíron racionálisnak tűnt, a gyakorlat azonban könyörtelenül más lapot osztott.
A Cutthroat Island ma már kultikus kíváncsiságként is nézhető, grandiózus díszletei és elszánt mesterségbeli tudása miatt. Aki történelmi bukásokra és elátkozott produkciókra kíváncsi, VOD‑on könnyedén elérheti, és saját szemével mérlegelheti, hogyan válnak a jó szándékú ambíciók iparági tanmesévé. A film maradandó hatása nem a bevételben, hanem a stúdiók emlékezetében él tovább.
