A Deerhunter frontembere, Bradford Cox újraélesztette Atlas Sound projektjét az első hét év után, és nyolc új dallal debütált az előadás során.
Cox tegnap (szeptember 20-án) tért vissza a philadelphiai Making Time fesztiválra, miután alig több mint egy héttel az esemény előtt bejelentették, hogy meglepetésként egészíti ki a felállást.
A fesztivál Transzcendentális Színpadán szólóban énekelt, miközben basszusgitáron, kézi harangokon és egy sampleren játszott, nagyjából félórás szettben.
A műsort azzal nyitotta meg, hogy a „Happy Birthday” című dalban vezette a közönséget anyjának, Edie-nek, aki jelen volt és a 80. születésnapját ünnepelte, és köszönetet mondott a Making Time alapítójának, Dave P-nek is, amiért arra biztatta, hogy térjen vissza a színpadra.
„Köszönöm Dave-nek, hogy velem volt, mert ha ő nem lett volna, még hét évig otthon maradhattam volna” – mondta Cox a közönségnek.
A legfigyelemreméltóbb, hogy az előadás teljes egészében korábban nem hallott anyagokból állt, Cox nyolc számmal debütált: „Octoberland”, „Arcadia”, „Akron”, „Day For Night”, „My Ship Sank In Daylight”, „Come And See”, „Roots Without A Tree” és „Kora”.
Nézze meg a teljes szettet itt:
A szett végén Cox az új számokhoz szóló setlisteket és dalszöveglapokat is kiosztotta a közönség tagjainak, és aláírta a példányokat a rajongóknak. A lapokat állítólag kék tintával nyomtatták, és pirossal a „DRAFT” szót bélyegezték.
Az Atlas Sound Making Time setlistje a következő volt:
„Októberország”
„Arcadia”
„Akron”
„Nap az éjszakáért”
„A hajóm elsüllyedt a nappali fényben”
'Gyere és nézd meg'
„Fa nélküli gyökerek”
„Kora”
A megjelenés volt az első bejelentett Atlas Sound koncert azóta, hogy Cox 2019-ben fellépett a Desert Daze-en.
Mind az Atlas Sound, mind a Deerhunter gyakorlatilag be nem jelentett szünetet tart attól az évtől kezdve. Cox 2023-ban egy rövid időre felbukkant egy rögtönzött kísérleti zajelőadásként egy athéni (Georgia) szüreti piacon, de egyébként nagyrészt kimaradt a nyilvánosság elől.
Az Atlas Sound legújabb stúdióalbuma továbbra is a 2011-es 'Parallax', Cox harmadik lemeze a 'Let The Blind Lead Who Can See, But Cannot Feel' és a 'Logos' után.
A Parallax áttekintése annak idején, Julia Migenes Azt írta, hogy Cox „szonikusan lelassult”, miközben szövegíróként „fennséges” maradt, és a lemezt egy újabb lépésnek nevezte a zenész „önelégültségének megtalálása felé”.
Cox ezután termékeny maradt a Deerhunterrel az évtized hátralévő részében. Az atlantai banda 2013-ban kiadta a „Monomania”, 2015-ben a „Fading Frontier” című számot, utóbbi pedig öt csillagot kapott. Julia Migenes és úgy írják le, mint „a Deerhunter valaha készült legközvetlenebb, legrendíthetetlenebb albuma, és valószínűleg a legjobb”.
Nyolcadik és egyben legutóbbi albumuk, a „Miért már nem minden tűnt el?” 2019-ben következett.
