Prinzhorn a Mapfre Alapítványnál: művészet, őrület

Majdnem huszonéves gyakornok, miközben pszichiátriai és orvosi képzésben – korábban filozófiát és művészettörténetet tanult – Hans Prinzhorn Karl Wilmanns asszisztense volt a Heidelbergi Egyetem pszichiátriai klinikáján. Közvetlenül az első világháború után itt közel három évig a felvett betegek rajzainak és festményeinek gyűjtésére szentelte magát: 1921-ben, amikor otthagyta ezt a munkát, ezek az alkotások félezer fogvatartott közel 5000 darabból álló gyűjteményét alkották. Nem tart sokáig, hogy ezek alapján megfogalmazza azt az esszét, amely nagy hagyatéka volt: Elmebetegek plasztikus tevékenysége. Hozzájárulás a formális konfiguráció pszichológiájához és pszichopatológiájáhozhívott összefoglalni Az őrület kifejezései; Bár az egészségügyi terület fenntartásokkal fogadta, lelkesedést váltott ki a művészeti szférában, különösen Dubuffet-ben, aki szubsztrátumként használta fel saját elképzelésének strukturálására. art brut és aki meglátogatta a heidelbergi kórházat.

Annak a kötetnek a jelentőségének áttekintése érdekében, amely a két világháború közötti időszakban azt sugallta, hogy a művészi méltóság váratlan csatornákra és forgatókönyvekre talált, és a szellemi törékenységnek nem kellett fejlődésének gátja lenni, a Mapfre Alapítvány ma Madridban mutatja be „Az avantgárd másik partja” című kiállítását, amely egyúttal kiemeli Prinzhorn későbbi megfigyeléseinek, alkotásainak és munkáinak hatását a későbbi konszolidátorokra, alkotásokra. a art brutamelynek ma saját múzeuma van Lausanne-ban, nagyrészt Dubuffet erőfeszítéseinek köszönhetően, hogy természetjogot adjon neki.

Nolde Emil. őszi naplemente1924. Thyssen-Bornemisza Nemzeti Múzeum. © Nolde Stiftung Seebüll

Egyéb Blankenhorn. Cím nélkül (Éjszakai folyóparti táj)1908-1919. Prinzhorn Gyűjtemény, Heidelbergi Egyetemi Kórház, Németország

Pilar Soler Montes kurátora mellett ez a kiállítás azt javasolja, hogy a megdöbbenéstől és paradoxontól való félelem nélkül szemléljük olyan alapvető művészek kompozícióit, akiknek keresése esztétikai és formai szabadság szempontjából nem volt olyan távol azoktól a képeken jelenlévőktől, amelyeken a pszichiátriai betegek elmélyedtek abban, hogy képesek feltalálni és kifejezni magukat a vizuálisan. Nem nehéz megérteni, hogy az expresszionisták, dadaisták és szürrealisták, vagyis a szubjektivitás, a tudattalan vagy az álmok hozzájárulására legnyitottabb szerzők miért pillantottak meg ezekben a művekben a sajátjuk közös kódjait, ezt a kapcsolatot, amelyet nem sokkal később a nácizmus propagandacélokra használt ki, hogy befolyásolja az általuk nevezett személyek feltételezett hovatartozását. degenerált művészet mentális betegséggel és feltételezett kulturális hanyatlással. Az „Entartete Kunst” kiállítással, amelyet Goebbels 1937-ben Münchenben, Prinzhorn szülővárosában hirdetett, ezt a kapcsolatot kívánta hangsúlyozni.

Az akkor fiatal pszichiáter esszéinek relevanciája a fókuszváltásban rejlik: az addig orvosi anyagnak számító rajzokat, vásznakat, szobrokat, tárgyakat és szöveteket – mondhatni tünetként és esettanulmányként – kifejező értékű kompozíciókként kezdték el szemlélni, abban egészen különleges, hogy nem az autonómiapiaci sikertől, hanem az akadémikus sikertől távol álltak.

Kurt Schwitters. Cím nélkül (Miniatűr Merz)1920. Mapfre Alapítvány gyűjteményei. © Kurt Schwitters, VEGAP, Madrid, 2026

Gabriele Urbach. Portré1921 előtt. Prinzhorn Gyűjtemény, Heidelbergi Egyetemi Kórház, Németország

A Mapfre Alapítvány által javasolt útvonal összekapcsolja a Prinzhorn által megismert páciensek munkáit, valamint a legtöbbünk számára ismerős avantgárd alkotók munkáit; Az eredmény erőteljes és keserédes: az összefüggések egyértelműek, és mindegyik hírességének és anonimitásának okai éppoly érthetőek, mint az esetlegesen ellentmondásosak vagy véletlenszerűek. Mindkettő nyílt és megfoghatatlan beszámolót ad a kortárs művészetről, viszonylag figyelemreméltó, de soha nem vizsgálták meg teljesen.

Láthatunk majd darabokat a Prinzhorn-gyűjteményből, amelyet továbbra is a Heidelbergi Egyetem őriz, valamint a Lausanne-i Art Brut Collection de l'Art Brut-ból, a berlini Brücke Múzeumból, a Thyssen-Bornemisza Múzeumból vagy a Reina Sofia-ból, valamint a megszerzett Lafuente-archívumból is származnak alkotások, mert ez a javaslat fontos része a dokumentációnak. Kölcsönös kapcsolataik tükrében biztosítjuk, hogy a dekorativitástól és a barátságtól milyen távol álljanak a szerzők vágyai. A Híd és A kék lovas, amely képes az elsődleges, fizikai és pszichikai impulzusokban a teremtő erő forrását találni, az infantilisban pedig a szabályozatlant és a legprimitívebbet a kiválóság egy újabb terepe.

Nyilvánvaló, hogy a Nagy Háborúból származó traumák az őrület termékeny talaját olyan képzelgések eredetével magyarázzák, amelyek normák és polgári kifinomultság hiányában a legalapvetőbbek elé szorították az értelmet. A húszas-harmincas évektől eltérő évtizedekben Schwitters vagy Grosz nem akart volna mélyebbre ásni a szatirikus deformációt, Max Ernst nem kutatta volna mentális képeink rejtett oldalát, és a hulladékanyagok nem lettek volna az alapja a nem mulandó terveknek. De ennek ellenére Prinzhorn könyve és rendkívüli elterjedése nélkül szinte semmi sem lett volna a régi: széles körben elterjedt a szürrealisták körében, akik beleszerettek illusztrációiba, bár nem értették a német szövegeket, és Paul Éluard költő vizuális kiadványként emlegette. legszebb a világon.

August Klotz (August Klett). „La caprice” a Köztársaság számára (VIII. lap), 1923. október 4. Prinzhorn Gyűjtemény, Heidelbergi Egyetemi Kórház (Németország)

Grósz György. Szürkület1922. Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, Madrid © George Grosz birtok, Princeton, NJ, VEGAP, 2026

A benne szereplő darabok egy része még egy párizsi kiállításon is lógott, az 1929-es kulcsévben „Az őrültek művészete” címmel. Akár őrültek, akár nem, készítői André Breton és Philippe Soupault számára talán nehezen elérhető lendülettel hagyták magukat elragadni pszichés automatizmusuktól, és bizonyára olyan élénken ismerték a megváltozott tudatállapotokat és transzállapotokat, mint Robert Desnos, Henri Michaux, Unica Zürn vagy Antonin Artaud.

Prinzhorn tanulmányait – amint azt a Mapfre Alapítványnál az itiner utolsó fejezete is bizonyítja – nem egyhamar a feledés homályosítja. Felértékelődött ezeknek a pszichiátriai betegeknek a kompozíciói, valamint Dubuffet iránti érdeklődés, aki 1948-ban társalapítója volt a Compagnie de l'Art Brutnak, hogy megtalálja, megőrizze, tanulmányozza és terjessze ezeket a műveket, és velük 1949-ben kiállítást rendezett a párizsi Galerie René Drouinban. Majdnem húsz évvel később, 1967-ben a francia fővárosban is a Musée des Arts Décoratifs adott otthont az addigi legnagyobb e témának szentelt kiállításnak, és az elsőnek egy nyilvános múzeumban. Ebben a madridi javaslatban úgy tűnik, hogy a zsenik és névtelen emberek feloldódnak a közös álmokban.

Egyedülálló Zürn. Cím nélkül (Hal kis tengeri állattal jobbra fent), 1961 körül. Musée d'Art et d'Histoire de l'Hôpital Sainte-Anne (MASHHA), Párizs

Barbara Suckfull. Cím nélkül (terítő a Werneck Castle Pszichiátriai Kórházból), 1910 körül. Prinzhorn Gyűjtemény, Heidelbergi Egyetemi Kórház, Németország

„Az avantgárd másik partja”

MAPFRE ALAPÍTVÁNY

Paseo de Recoletos, 23

Madrid

2026. szeptember 24-től 2027. január 10-ig