„Gyerekkorom óta nagyon sikeres voltam” – mondta Tom Cruise telt ház előtt az Akadémia Múzeum 945 férőhelyes David Geffen Színházában a film vetítése után. Kubikus. Ez a sztárság arra késztette őt, hogy egyre nagyobb kihívásokat keressen, új készségeket tanuljon meg és találjon alkalmakat ezek alkalmazására.
Ahogy ő fogalmazott: „Rendben, az ajtó nyitva van. Most újra be akarom tolni.”
Biztosan ezt tette vele KubikusAlejandro G. Iñárritu vadul ambiciózus, mélyen furcsa és extravagánsan szerelt vígjátéka, amelyben Cruise egy texasi olajmágnást alakít, aki kénytelen szembenézni a zenével, miután egy környezeti katasztrófa veszélybe sodorja a világot.
A Warner Bros. kiadása, amely éppen akkor érkezik, amikor a Paramount közeledik a Warner Bros. Discovery átvételéhez, és a jelentések szerint 125 millió dolláros gyártási költségvetést jelent.
64, illetve 63 évesen Cruise és Iñárritu szinte pontos kortársak, akik együtt teszik meg ezt az ugrást. Cruise korábban is bemerészkedett már hasonlóan szokatlan területre, emlékezetesen egy Oscar-jelölt fordulatban Paul Thomas Anderson filmjében. Magnólia és Ben Stiller vígjátékának protézise alatt Trópusi mennydörgés.
De legutóbbi karrierjének nagy részét egyre kidolgozottabb előadásokkal töltötte Küldetés: lehetetlen szemüveget, rendkívüli fizikai kockázatot vállalva egy franchise-on belül, amelynek vonzerejét mélyen megérti. Kubikus másfajta hitet igényel, mind Cruise-tól, mind a közönségtől, aki reméli, hogy követni fogja őt.
A kritikusok körében a film vadul megosztónak bizonyult, néhány kritika pedig kifejezetten vad, A Hollywood Reporterköztük van. Megértem az ellenvetéseket Kubikus; Én is nagyon örültem, hogy láttam. Van valami felpezsdítő abban, hogy egy ilyen különleges filmre ennyi tehetséget és pénzt áldozunk, még akkor is, ha annak jelentős részei nem hajlandók együttműködni.
Tom Cruise az Akadémia Múzeum „Digger” című vetítésén beszélget a közönséggel.
Seth Abramovics
Iñárritu rendkívül őszintén számolt be a kihívásokról a beszélgetés során. Ennek a filmnek a trompe-l'œil-ének elkészítéséhez állandó tárgyalásra volt szükség a teatralitás és a kamera között. Amit a forgatáson ihletettnek, az másnap reggel egészen másképp nézhet ki.
„Egész nap nevettünk” – mondta a négyszeres Oscar-díjas mexikói filmrendező. Aztán a napilapokat nézte: „Úristen” – emlékezett vissza. „Ez nem működik. Ez szar.” Az előadásmód beállítása túlságosan a másik irányba terelheti: „Túl naturalista. Nem olyan vicces.”
Ezt megosztva Iñárritu a film rendkívül szokatlan hangvételének keresését írta le, nem ismerte el, hogy a kész film kudarcot vallott. De az anekdota a vállalkozás bizonytalanságára vonatkozik. A színészeknek meg kellett találniuk ezt a hangot testükben és hangjukban – magyarázta. „Semmit sem lehet hangnemben írni. Nem létezik” – mondta.
Iñárritu Cruise játékának pontosságát azokhoz a „mikro döntésekhez” hasonlította, amelyeket egy veszélyes mutatvány során hoz, amikor „egy másodperc a különbség élet és halál között”. A forgatáson a rendező figyelte, hogy a figyelem kiterjed arra, hogy Cruise hova teszi a kezét, mikor kacsintott és mikor hallgatott. „Minden felvételnél csak jelen van, és természetesen megfigyel” – mondta.
Cruise eközben úgy tűnt, elragadtatta a társaságot, amelyet tartott. Többször is beugrott, hogy dicsérje színésztársait, és felidézte, milyen nehéz volt abbahagyni a nevetést John Goodman mellett. Sandra Hüllerről azt mondta: „Micsoda egy rendkívüli színésznő”, mielőtt rátelepedett volna az egymásutáni „wow”-ra.
Lelkesedését sokkal könnyebb volt leszögezni, mint színészi technikáit. Miután Cruise elnyújtott választ adott az emberiség megfigyelésével eltöltött életéről, hogy elmagyarázza a karaktermunkáját, Iñárritu ugratta: „Ő őrzi a titkot. Nem válaszol.”
Tom Cruise és Alejandro G. Iñárritu az Akadémia Múzeum „Digger” című vetítésén.
Seth Abramovics
A beszélgetés végére Cruise szélesebb körű érvelést folytatott arról, hogy mit akar a közönség, és mit kell adniuk a filmeseknek. „Ez a film kézzel készült” – mondta. Leírta, hogy megállt a forgatáson a kollégáival, hogy körülnézzenek, és értékeljék azt a képességet, amely az őket körülvevő fizikai világban elterjedt. „Az emberek valódi dolgokat akarnak látni” – mondta. Aztán kicsit később: „Az emberek valódi dolgokat akarnak, és valódi élményeket akarnak.”
Cruise soha nem említette a mesterséges intelligenciát, de a „valódi dolgok” és a „kézzel készített” filmkészítés ismételt hangsúlyozása könnyen hallható volt rájuk hallgatólagos viszonzásként. Hozzászólásai a munkát végző emberekben, az elsajátított készségekben és az együttlét örömében helyezték az értéket, hogy valamit alkothassunk. „Soha egyikünknek sem adták át” – mondta.
Bizalma ellenére azt is elismerték, hogy ennek folytatása attól függ, hogy az emberek vásárolnak-e jegyet. „Mindig az a reményem, hogy a filmek eleget tesznek ahhoz, hogy újra meglegyen a lehetőségem” – mondta Cruise.
Hogy a közönség követi-e őt Kubikus még várni kell. Egyelőre hálásnak tűnt, hogy megtette az ugrást. „Nem mintha nekem ne lennének kihívásaim, nekünk nincsenek kihívásaink” – mondta. „De igazán úgy döntök, hogy örömet okozok az alkotásnak.”
Miután a stábról és a stábról készült fotón pózolt, Cruise, aki mindig is a közönség örömére szolgált, 15 percig szóba elegyedett a rajongókkal, akik a színpadra rohantak, hogy szelfit készítsenek, és néhány szót szóba ejtsenek egy filmlegendával. Pályafutása négy évtizede még mindig új utakat keres, hogy boldoguljon ebben a kockázatos üzletben.
Nyilvánvalóan szereti a munkát.
