A nyomasztóan nehéz és lehangoló dokumentumfilmekkel teli évben egy leheletnyi friss levegő jut Cookie QueensAlysa Nahmias krónikája négy fiatal lány erőfeszítéseiről, a nehézségek különböző formáival szemben, hogy elérjék céljaikat a Girl Scouts sütiértékesítési szezonban. A filmet a Sundance-en mutatták be, elnyerte az SXSW közönségdíját, és az év legtöbb bevételt hozó, nem híresség dokija lett.
Október végén Nahmias elhozta a filmet a SCAD Savannah Filmfesztiválra, ahol a fesztivál ünnepelt Docs to Watch oldalsávjában vetítették – majd egy kérdezz-felelek következett, amelyet alább megtekinthet –, és amely során ő volt az egyik kiemelkedő 2026-os dokumentumok tíz rendezője, aki megjelent a fesztivál Doc to Watch Paneljén, amelyet valóban az Önök moderáltak.
Nahmias az elmúlt 20 évben dokumentumokat rendez és készít. Régóta a művészetre és az építészetre összpontosított, de fiatal gyerekei arra ösztönözték, hogy készítsen valamit, amit ők és barátaik élvezhetnek. Amikor egy barátja elmesélte neki azt a tapasztalatát, hogy egy fiatal lány dicsérte, aki aztán rávette, hogy vegyen néhány cserkészsütijét, egészen biztos volt benne, hogy pont egy ilyen projektet talált.
Nahmias, aki maga sohasem volt cserkész (anyja Brownie volt), úgy érezte, hogy több cserkészlány utazásainak egy süti-értékesítési szezon során történő megörökítése jó eszköz lehet a lánykor felfedezéséhez, és még sok máshoz is. „Valójában nem érdekeltek annyira a sütik” – magyarázza. „A cserkészlányok mindenben csodálatosak voltak, és egy út – a finom De a borotvaélen mézelődve gondolkodtunk azon, mit jelent lánynak lenni az amerikai kapitalizmusban.”
Nahmias találkozott a Girl Scouts of the USA-val, de végül úgy döntött, hogy független filmet készít a nemzeti ifjúsági szervezettől, amely felügyeli a Girl Scouts-t (és egyébként 1912-ben alapították a georgiai Savannah-ban). Elhatározta, hogy filmjét különféle faji és etnikai demográfiai, gazdasági hátterű és földrajzi hovatartozású lányokkal „adja le”, és végül hét olyan lányt talált, akiknek a családja beleegyezett, hogy leforgatja őket egy hat hónapos szakaszon keresztül, amely alatt Nahmias és csapata folyamatosan bejárta az országot, és megörökítette őket.
Stílusosan Nahmiast a gyermekkorról szóló forgatókönyv-projektek ihlették, mint pl A floridai projekt, Holdkelte Királyság és Petit Mamanahogy a dokumentumfilmeknél volt, mint pl Eladó, Megigézve és Fiúk állam. Egy nagy dolog: mindig a gyerekek POV-jaiból lőtt. Végül Nahmias úgy döntött, hogy kivágja három lány történetét, és négyre összpontosítja a filmet: Olive-ra, egy sima beszédű, tigris anyukájára emlékeztető emberre; Nikki, aki arról álmodik, hogy olyan menő legyen, mint a nővérei; Shannon Elizabeth, egy anyagilag nehéz helyzetben lévő házaspár édes gyermeke; és Ara, a cukorbeteg, aki csillogó szemmel néz a világra.
Egyesek azt feltételeznék, hogy a film egy versenydokumentum, amelyben a lányok útjai végül keresztezik egymást, de valójában csak a film zárolása után találkoztak. „Soha nem érdekelt, hogy a lányok hány dobozt adtak el” – hangsúlyozza Nahmias. – Mindig is érdekeltek a belső utazásaik.
