Ma este az Arte műsorán az 1972-es A cowboyok (Les Cow-boys) várja a nézőket, John Wayne egyik utolsó igazán nagy westernje. A film egyszerre nosztalgikus és nyers, miközben a mítoszból valóságot csihol, és új nemzedéket avat be a rancher-lét fegyelmébe.
Egy késői mestermű: Wayne kockáztat
Hatvanöt évesen John Wayne még mindig kész volt kockáztatni, és ennek Mark Rydell filmje lett a legszebb bizonyítéka. A rendező és a legenda politikailag távol álltak egymástól, de a közös munka ritka összhangot hozott.
A történetben a földbirtokos Wil Andersen, akit Wayne játszik, a klondike-i aranyláz miatt elvándorolt munkásai helyett kamaszokat fogad fel. A fiúk a nyár folyamán kenyeret és pofont kapnak, és megtanulják, mit jelent a felelősség, a fegyelem és a csapat.
Rydell nem a romantikát, hanem a mindennapok porát és izzadságát mutatja meg, és ettől az egész különösen hiteles. Wayne itt nem csupán ikon, hanem szigorú, mégis emberi mentor, aki tudja, hogy a nyájért és a fiúiért minden áldozatot meg kell hozni.
Valódi por, valódi sebek
A cowboy-lét részletei – nyájterelés, táborélet, szerszámok, hideg és hőség – mind valódinak hatnak, távol a műtermi díszletek csillogásától. A fiúkból fokozatosan csapat lesz, és a beavatás ára hol mosoly, hol pedig vér.
Figyelem, spoiler: ez azok közé a ritka filmek közé tartozik, ahol John Wayne hőse a végén elesik. A tragédia nem öncélú, hanem szembesítés azzal, hogy a bátorság néha a staféta átadásának legfájdalmasabb módja.
„Ez a film a nyájterelés és a **tanulás** rögös útját olyan pontosan mutatja be, hogy talán a leginkább **valóságos** western Wayne pályáján” – állítja egy amerikai cowboy-kultúra **szakértője**.
Miért működik ma is?
A cowboyok valójában felnövéstörténet, amelyben a tekintély és a bizalom lassan, verejtékkel épül fel. Rydell képeiben van gyengédség és keménység, humora sosem olcsó, a megrázó pillanatok pedig őszinték.
A gonoszt Bruce Dern játssza, hideglelős, mégis emberi mélységekkel, amelyek a film morális tétjét megduplázzák. A zenét a korai pályáján járó John Williams komponálta, és dallamai egyszerre szélesvásznúak és bensőségesen amerikaiak.
- John Wayne visszafogott, mégis elementáris erejű alakítása.
- Mark Rydell feszes, mégis lélegző rendezése, amely hagy időt a karaktereknek élni.
- Bruce Dern fenyegető, ugyanakkor rétegezett gonosza, aki nem puszta képeslap.
- John Williams korai, emlékezetes zenéje, amely a tájjal együtt lélegzik.
- Robert Surtees operatőri képei, a horizont és az arcok finom dialógusában.
A film külön erénye, hogy a fiúkat játszó nem-professzionális vagy kevésbé ismert fiatalok játéka meglepően természetes. Nincs túlmagyarázás, csak munka, félelem, düh, és az a csendes büszkeség, amely a végén megszületik.
Hagyaték, ami túlélte a legendát
Néhány évvel később Wayne leforgatta A mesterlövészt, amely szomorú, bensőséges búcsú egy haldokló pisztolyhősről. Az a film megrendítő, de beszédesebb, kevésbé tiszta vonalú, mint A cowboyok.
Sokak szerint ez az utolsó igazán nagy westernje, mert egyszerre zár le egy korszakot és avat fel egy másikat. A film arról szól, hogyan adja át a tudását egy öreg ember, és miként tanul meg felelősséget viselni egy fiatal közösség.
Ma este 23:00-kor az Arte műsorán újra átélhető ez a poros, mégis fényes utazás a férfivá válás határán. Ha a műfajt szereted, itt a lehetőség, hogy a legendát a maga időtálló, egyszerre nevelő és megrendítő valójában lásd.
