Madrid,
Építésznek készült, de a hetvenes-nyolcvanas években Alfonso Albacete a spanyol festészet gyakorlatában bevezetett újítások egyik legnagyobb képviselőjévé vált, a szintén nemzedékéhez tartozó Pérez Villalta által követett úton.
Egyik emblematikus darabja a legkorábbiak között az a stúdióban (1979), ma a Juan March Alapítvány gyűjteményeiben, amelyben a figurációt és az absztrakciót egyetlen motívum megszólításával ötvözte, műhelyét, amely viszont három másik festészeti műfajt is magába szívott: a figurát, a csendéletet és az enteriőrt. Azóta és egészen mostanáig az antequerai szerző ezt a tapasztalatot bevetette és elmélyítette, különféle módozatokat találva ki a konkrét festészeti aktusra, mint az ötletek engesztelő gyakorlatára.
Most nyitotta meg kapuit első kiállítása a madridi Fernández-Braso Galériában, „Field Painting” címmel, és harminc, az elmúlt két évben keltezett, egészen friss alkotásból áll, amelyekben a művész egy parasztház terasza köré idézte meg életrajzához és emlékeihez kötődő néhány múltbeli és közelmúltbeli utalását, Fra Koollaingtól Sorollan át, Sorollan át, Sorollan és Deinigón keresztül. vagy José Guerrero.
Néha nagyon nyilvánvalóak az utalások ezekre a figurákra, máskor pedig nem annyira, és tiszta, levantei megvilágításban fürödnek, vagy sokkal visszafogottabban az andalúz barokk chiaroscurosához képest, amit jól ismersz. Ezek a különböző fények pályafutásának visszatérő motívumaira vetülnek, amelyeket időkombinációval gondol át: installációkat vagy tükrök, ajtók és ablakok játékait alkotó terekre, a stúdióra, mint olyan helyre, ahol minden megszülethet, és az idő szenvtelenül telik.
Ez a kiállítás része Kapu a folyóhozaz első olyan kompozíció, amelyben Albacete úgy döntött, hogy egy másik szerző, De Kooning művének és azonos című darabjának reprodukcióját is beépíti olyan természetes és organikus módon, hogy aligha funkcionál idézetként: a művész inkább családi portréról beszél. Hasonlóan, in Adott terepére veszi a kukucskáló által kínált hangokat Étant Donnés írta Duchamp.
A sorozat Andalúz barokkeközben Nacho Criado-ra gondolva született, aki hozzá hasonlóan sokat alkotott a barokk festészet, annak trompe l'oeil és mázak megfigyeléséből. A régión való áthaladás néha nyilvánvalóbb számunkra, néha kevésbé, és maga a címe is Beállítások elemre A kompozíciókban az általa használtra reagál. Ezt a készletet már bemutatták az ARCOmadrid legutóbbi kiadásán.
A kiállítás egyik darabja, ahol Albacete építészképzése a legszembetűnőbb Helyaz a parasztházi terasz, amiről elkezdtünk beszélgetni, melynek ajtaja között bármi megtörténhet a malagai férfi festményén. Bár eleinte szimbolikus jellege (barokk visszhangokkal) miatt jutott el ehhez a témához, a puetákéhoz, fokozatosan arra szolgált, hogy utalásokat fűzzen produkciójához, ahogyan azt a Kapu a folyóhoz; abban a sorban, be Bárcsöpögéssel megemelt keresztlécet ajándékoz nekünk, amelyben az absztrakció ott kezdődik, ahol a padló kezdődik. Bárhol is fest az ember, úgy tűnik, az Albacete azt jelenti, hogy minden kaland: a pigment lecsöpög, rálép, és túlterjed a korábbi (mindig jelen lévő) elképzelésen.
Többször (Apeos), hogy a véletlen szemben áll az emberi kéz által építettek rendjével, megidézve a fraktálok elméletét – a természetben ismétlődő geometriát -, de mindenekelőtt Jasper Johns zászlókkal vagy számokkal és Frank Stella mexikói vagy indiai fővárosait ábrázoló alkotások lineáris alapját is.
Albacete számára a festészet nem csupán a konkrét kérdések vagy aggodalmak kifejezésének eszköze azok ábrázolásával kapcsolatban, hanem a „gondolkodáshoz szükséges összetevők” forrása is. Ezért van az, hogy egyesek különböző időket és fényeket takarnak, és mitológiát foglalnak magukba, mint például a komplexum Iphitus-Négy vízfestményszámos különböző síkkal és még az aranymetszet héjként való ábrázolásával is nautilusami viszont megfelelhetne a néző tarkójának. „A festmény túlmutat azon az elképzelésen, amely megkovácsolta.”
Két szakaszban, egy korábbi szöveten készül Judith/Salomeasztali csendélettel a keresztelő levágott fejével, utazási festménnyel és tánccal, amelyben a hét fátylat az elsődleges és másodlagos színekkel és a feketével azonosítják: fénycsata formájában vagyunk szemtanúi az események kimenetelének.
és a tiéd Angyali Üdvözlet Ez is egy festmény egy másik festményen belül; Albacete Fra Angelico remekművéhez közeledett, amelyet vonzott a természet és az építészet, a mérhető és az ellenőrizetlen kontrasztja. Egy fecske, látszólag puszta néző, strukturálja az egész koreográfiát, Ádám és Éva fehér arca pedig az összes arcot megtestesíti, de egyiket sem.
Alfonso Albacete. „Szántóföldi festés”
FERNÁNDEZ-BRASÓ GALÉRIA
C/ Villanueva, 30
Madrid
2026. április 16-tól június 13-ig
