Húsz év telt el azóta, hogy bemutatták a Déjà Vu című filmet, Denzel Washington egyik legkülönösebb és máig alábecsült thrillerét. A Tony Scott által rendezett alkotás első ránézésre klasszikus akciófilmnek tűnt: robbanás, nyomozás, terrorfenyegetés, feszült hajszák. A történet közepén azonban ott volt egy merész sci-fi ötlet, amely sokkal különlegesebbé tette, mint amit a korabeli marketing sugallt.
A film 2006-ban került a mozikba, és bár korrekt sikert aratott, soha nem kapta meg azt a kultstátuszt, amelyet talán megérdemelt volna. Ma viszont egyre többen fedezik fel újra, főleg azok, akik szeretik a műfajokat keverő, időutazással játszó thrillereket.
Egy nyomozás, amely átfordul időparadoxonba
A történet New Orleansban játszódik, ahol egy komprobbantás után Doug Carlin ügynök, Denzel Washington karaktere próbálja rekonstruálni, mi történt. A nyomozás hamarosan különös fordulatot vesz, amikor a hatóságok bemutatnak neki egy titkos megfigyelőrendszert, amely látszólag képes a múlt eseményeit valós időben megmutatni.
A kiindulópont egyszerű, mégis hatásos: mi lenne, ha egy tragédiát nemcsak megérteni lehetne, hanem talán meg is lehetne akadályozni?
„A Déjà Vu azért működik még ma is, mert nem magyaráz túl mindent. Elhiteti a nézővel, hogy az idő manipulálása nem csoda, hanem egy veszélyes kormányzati eszköz” – fogalmazhatna róla egy filmes elemző.
Denzel Washington visszafogott ereje
Denzel Washington nem a leglátványosabb oldalát mutatja ebben a filmben, hanem az egyik legstabilabbat. Doug Carlin nem szuperhős, nem zseniális különc, nem is tipikus akciófigura. Olyan nyomozó, aki figyel, kételkedik, majd egyre személyesebben kapcsolódik az ügyhöz.
A film egyik erőssége, hogy Washington játéka emberivé teszi a sci-fi alaphelyzetet. A néző nem az időutazás szabályain gondolkodik végig, hanem azon, hogy egy férfi meddig hajlandó elmenni egy áldozat megmentéséért.
Ez különösen fontos, mert a Déjà Vu nem hideg technológiai thriller. A középpontjában végig egy érzelmi kérdés áll: ha valakit már elveszítettünk, van-e jogunk és esélyünk visszanyúlni a múltba?
Miért lett alábecsült film?
A Déjà Vu valószínűleg azért nem vált azonnal klasszikussá, mert nehéz volt pontosan eladni. Akciófilmnek túl furcsa, sci-finek túl földközeli, kriminek túl időparadoxonos volt.
Mégis éppen ez adja az erejét.
A film több szempontból is különleges maradt:
- Denzel Washington egyik ritkább sci-fi közeli szerepe;
- Tony Scott energikus, gyors vágásokra építő rendezése;
- időutazós történet, amely nem válik teljesen öncélúvá;
- erős atmoszféra New Orleans tragikus hátterével;
- krimi, akció és romantikus megszállottság keveréke;
- olyan finálé, amely ma is működik érzelmileg.
Tony Scott egyik érdekesebb késői munkája
Tony Scott filmjei mindig a sebességről, a feszültségről és a vizuális intenzitásról szóltak. A Déjà Vu sem kivétel. A kamera mozgása, a színek, a vágás és a zene mind azt az érzést erősítik, hogy a főhős folyamatosan versenyt fut valamivel, amit talán már nem lehet megváltoztatni.
A filmben van valami kifejezetten 2000-es évekbeli: a technológiai paranoia, a megfigyelés kérdése, a terrorizmustól való félelem és az állami titkok világa. Mégis jobban öregedett, mint sok hasonló korszakbeli thriller.
Húsz év után jobban látszik az értéke
A Déjà Vu ma már nemcsak egy régi Denzel Washington-film. Sokkal inkább egy olyan thriller, amely merészebb volt, mint amilyennek elsőre tűnt.
Nem tökéletes film. Vannak benne logikai ugrások, túlzó jelenetek és klasszikus hollywoodi megoldások. De van benne egy erős ötlet, egy karizmatikus főszereplő és egy ritka hangulat, amely megkülönbözteti a korszak akciófilmjeitől.
Húsz évvel később talán épp itt az ideje újraértékelni. A Déjà Vu nem Denzel Washington legismertebb filmje, de könnyen lehet, hogy az egyik legérdekesebb alulértékelt darabja.
