Jövő hétvégén a Barcelona Gallery Weekend tizenkét kiállítást ünnepel, amelyet az ArtBarcelona, a katalán főváros legjelentősebb galériáit tömörítő egyesület támogat, és amely ezzel a kezdeményezéssel igyekszik igazolni munkájukat, mint kultúrát és tudást generáló tereket, ahol művészek, gyűjtők, intézmények és a nagyközönség erősíthetik kapcsolataikat.
Szeptember 17. és 20. között huszonöt barcelonai kortárs és modern művészeti galéria és a L'Hospitalet de Llobregat harmincnyolc kiállítást mutat be ötven alkotónak; Ezekhez hozzá kell adnunk a programot alkotó tizenkettőt, amelyek átmeneti jellegűek VAKU és ez a többivel ellentétben csak ezen a hétvégén látogatható.
A L'Hospitaletben végzett szemlénk kezdetén az Alegría galéria helyszín-specifikus közös projektjének ad otthont Lluís Bisbe, a hétköznapi tárgyakat furcsaságot generáló és a környezetet megkérdőjelező szobrok és installációk szerzője, valamint Jacobo Castellano, aki szintén igyekszik rekontextualizálni a memóriával és történelemmel terhelt tárgyakat, különösen a fát az anyagba integrálni.
Eulàlia Rovira a maga részéről a galéria építészetével párbeszédet folytató új szoborinstallációval, a „Clin.”-vel érkezik az ethallba, és ott Sergio Prego is bemutat sorozatának egy kiadatlan darabját. Az idegen arcamelyet Hiroshi Teshigahara azonos című filmjében megjelenő kerámia motívumok és edények ihlettek. A főszerepben Juande Jarillo és Martín Vitali szerepel VAKU.
Joy Galéria. Lluís Bisbe és Jacobo Castellano jóvoltából
A House of Chappaz már Barcelona fővárosában és a Gràcia negyedben kínálja nekünk a Momu & No Es „Front Running y Trampa” című művét, a Lucía Moreno Murillo és Eva Noguera Escudero alkotta duót. Egy munkaállomáson, egy megtestesült sztélén és egy vállalati információáramláson fogunk szemlélni, hogy feltárjuk több időbeliség és tér lehetséges együttélését, és elgondolkodjunk azon, hogyan konstruáljuk meg a jelentést a jelenkori valóságban.
A portugál Ana Jotta és az amerikai Allen Ruppersberg egy generáción osztozik, és érdekli a populáris kultúrából származó anyagokat. Az eixample-i ProjecteSD-n bemutatják az „O Jogo da Glória” című kiállítást, amely egy falfestmény köré épül, amelyet Jotta erre az alkalomra készített, és amely keretként szolgál majd mindkettő munkáinak elhelyezéséhez.
Zielinsky pedig a valenciai Amparo Tormo szobrait választja, aki alkotásaiban ipari elemeket ötvöz, a vastól és acéltól az MDF lemezekig és a rozsdamentes felületekig, hogy feltárja a tárgyak belsejét, Marc Domènech pedig felavatja az «1959. Joan Claret. Festmények”, kiállítás VAKU Joan Claret i Corominas pályafutásának egy kulcsfontosságú évére összpontosított, amelyben először szilárdította meg későbbi geometriai nyelvezetének alapjait. A katalán absztrakció kiemelkedő alakja, azokban a hónapokban olyan alapvető műveket dolgozott ki, amelyek a konstruktivizmus felé fordult véglegesen.
Az ADN Galeria javaslata a „FANTASZTIKUS BOLYGÓ: The Wild Planet”, a harmadik egyénisége a Malpaís Joan Pallé művésze és társalapítója. Olyan kis formátumú szobrokat mutat be, amelyek a modell és a figuráció kódjaiból indulnak ki, hogy feltárják narratív potenciáljukat, valamint a grafikai tervezésre utaló, papíron készült alkotások, a poszterek és a hangsúlyos expresszivitású infografikák.
Ezen túlmenően a galériában rendezett első kiállításán Gema Polanco installációkat, textileket, rajzokat, kollázsokat és fényképeket mutat be, hogy személyes tapasztalatokból és a nők alkotásban betöltött szerepének igazolásából megfogalmazza azt a plurális látásmódot, amely megkérdőjelezi a nőiség hagyományos szerepeit. És a programban VAKUAz ADN Eugenio Merino és a tér két évtizedes együttműködésének emléket állít.
A Victor Lope Arte Contemporáneo-n Kepa Garraza „A hatalom építészete” című retrospektíven fogunk szemlélni, amely a hatalom vizuális felépítésének évtizedes kutatására összpontosít: emlékművek, propaganda, sajtófotó vagy katonai ikonográfia. Ugyanígy a program részeként VAKUGarraza válogatást mutat be a lovasportré-készítés hagyományait újra felkereső „Lovas” sorozat alkotásaiból.
Ritter Ferrer SELTZ című művében avatják fel Francesc Torres „A jövő már nem az, ami volt” című új produkciót, amely a modernitás meghiúsult ígéreteibe, a politikai narratívák eróziójába és a kortárs bizonyosságok törékenységébe nyúl bele. Festményeken, fényképeken, tárgyakon és installációkon keresztül történik majd, amelyek összekötik az egyént és a közösséget. És ezen a vonalon, és a Mayoralban Vicenç Altaió a „Permanent Present”-et, egy utazást különböző generációkon és kortárs nyelveken, Albert Serra, Alexander Calder, Antoni Tàpies, Antonio Saura, Fernando Botero, Fernand Léger, JL Barquero, Jordi Alcaraz, Pablo de Saint Picalles,,,,,,,,,,,,. Regina Giménez és Salvador Dalí többek között.
A besorolhatatlan Mariaelena Roqué az „UnaDonaUna · AutoRetratRetratat” kiállítást mutatja be RocioSantaCruzban, míg a projekt VAKU Ebből a teremből Antonio Saura áll: egy művészkönyvből és egy rézkarcsorozatból áll majd L'odeur de la saintetéFernando Arrabal szövegével.
Sétálunk a központ felé. Laía Argüelles Folch „What has reply” című filmje a Chiquita Roomban azt vizsgálja, hogy milyen lehetőségeket lehet bármilyen hagyatékot átalakítani talált anyagok felhasználásával és a programban. VAKUa „hook, Line and Sinker” a holland Pieter Laurens Mol művészi gyakorlatát tömörítő kiadásokból válogat.
àngels barcelona visszatér a klasszikusokhoz: az «Anima Mundi. Grafikus gondolkodás”, Eulàlia Valldosera kiállítása, amely rávilágít arra, hogy a grafikus gondolkodás és írás miként képezi egy multidiszciplináris munka szubsztrátját, amely azt kutatja, hogy a fizikai és pszichikai test hogyan íródik be és helyeződik el a térben. VAKUmutatnak nekünk egy új projektet Lúa Coderchtől.
A történelmi Sala Parés a maga részéről két irodalmi narratívába, a képalkotásba és a kortárs képi forma reflexiójába fonódó festménykiállítást nyit meg. Ez a „The Great Gatsby”, Ángel Mateo Charris, Juan Cuéllar, Marcos Palazzi, Gonzalo Sicre és Cuqui Guillén képi kompozícióival, amely Scott Fitzgerald regényének univerzumából indul ki, hogy olyan kérdésekben elmélyedjen, mint a vágy, a túlzás, az identitás és a társadalmi megjelenés; valamint Guillermo Pérez Villalta „Céges festmények, 2025–2026” című kiadványa, amely a klasszikusság gondolatába mélyedő kis- és közepes méretű festményeket és rajzokat kínál.
Ángel Mateo Charris. július 42026. Parés szoba
Poblenoutól Trafalgarig a „Miralda: Archivo Open” a választás VAKU Palmadotzéből, amely a FoodCultura-ba költözik, Poblenouban. A libanoni Mounira Al Solh pedig egy textilinstallációt hoz a Bombon Projectsnek, amely hazája polgárháborújának gyermekkori emlékére fókuszál: a bombázások hatására az édesanyja arra biztatta, hogy hímezze körbe a pizsamán készített lyukakat. Évekkel később ezt a gesztust egy kollektív hímzési projektté alakította libanoni és holland nők részvételével.
Hasonlóképpen, a „Get Rala” Dilalicában Mikel Escobales darabjait építi fel a tér köré, mint állandó átalakulásban lévő helyként. Installációja változatos anyagokból áll majd, melyeket katalizátorként értelmez a nyelv és a valóság, az immateriális és az anyag között. Dilalica is részt vesz VAKU egy másik installációval, amelyet Blanca Pujals-szal közösen rendeztek: „A határozatlanság állapotai”, amely Yago Conde építész gondolatain alapul.
Ami a Suburbia Contemporary-t illeti, amely a Trafalgar 36. szám alatt nyitja meg főhadiszállását, Jake Aikman brit író „Az élők földjét” nyitja meg, aki egyszerre képzel el egy fizikai és mentális teret, ahol az érzékelés a jelenlét és a feloldódás között ingadozik. a programban VAKUez a tér bemutatja TEARJERKEREd Young, egy dél-afrikai író az olvasási módokra, valamint az explicit és az implicit közötti feszültségre összpontosított.
Jake Aikman. Felfoghatatlan2025. Suburbia Contemporary
Egy másik új térben, a trafalgari 3 Punts Galeríában Alejandro Monge szobrász a szintetikus természet fogalmát boncolgatja, amely produkcióján áthalad, és újradefiniálja az organikus, a mesterséges és az épített kapcsolatát, míg a Sorondo Projects kettős javaslattal csatlakozik a Barcelona Gallery Weekendhez: az általános programhoz egy Mar Veneíguel és Pocelel Miacel, Bracele Elena művész páros. számára VAKUa Barcelonában élő fiatal orosz Nikolay Morgunov munkája, akinek alkotásai előre meghatározott rácsokra és rendszerekre épülnek, de nem sugallnak stabilitást.
A szintén első alkalommal részt vevő Escat Galéria bemutatja Federica Furbelli „The Clouds Have No Home” című projektjét, amely a létfontosságú tájat tekinti át a rituálékon keresztül, mint a gyökerek és a visszacsatolás kortárs gyakorlataként, a Pigment Galéria pedig a „The Time That Remains” című művével nyitja meg a tanfolyamot, amely Ignacio Iñigo munkáiból készült válogatás, amelyből a kép az elmúlt három év során az anyag átalakulása és a festmény átalakulása felé halad. Lorenzo Fernández ezzel a csoporttal párbeszédben mutat be egy festményt, amely Iñigo által akrilból készített háromdimenziós szerkezeten alapul, keresztezve a képet, a tárgyat és a szobrot.
Prats Nogueras Blanchard felavatja a „Karim Rosát”, a Lucía C. Pino galéria első egyéniségét, amely szobrászati anyagokat és eljárásokat – különösen textileket és fémeket – elemzi a fenntarthatóság és a körkörösség szempontjait figyelembe véve. A „Tánckalligráfia” pedig a maga részéről Pavel Korbička második önálló kiállítása lesz az Al-Tiba9 Galériában, amely szintén először csatlakozik a Barcelona Gallery Weekendhez. Teszi ezt monumentális fényszobrok installációjával, amelyek egy megszállottság eredménye: a tánc mulandó mozgásának rögzítése.
Végül, egy galériában megjelent első monográfiájában a Granollers művész, Gabriel Ventura a FUGA-ban egy rövid körutat mutat be a FEDC (Front for Emancipation and Collective Delirium) archívumában, egy fiktív fegyveres szervezetben, amelyet egy általa nemrég megalkotott könyv összefüggésében hoztak létre.
Ha iránymutatásra van szükség, hat hang a kezdeményezésen belül Cop de corajánlják fel ajánlásaikat, hogy ne vesszenek el a kiállítási hullámvölgyben: ez Pablo Allepuz, a Museu Tàpies gyűjteményvezetője; Àngels de la Mota, korábbi galériatulajdonos és művészeti tanácsadó; Ianko López menedzser és kulturális újságíró; Pilar Ortega, építész és gyűjtő; Avinyó Gemma kulturális menedzser, a Fundació Sorigué igazgatóhelyettese; valamint Álvaro González Cerezo és Jorge Fernández Gómez építészek és gyűjtők.
Federica Furbelli. nyugodj meg2025. Escat
Ignacio Inigo. A vitorlás sas repülése2025. Pigment Galéria
