Úgy ismerjük, mint az avantgárd szobrászat spanyolországi útjainak egyik nagy tisztázóját, Picasso munkatársát és terek alkotóját: úgy akarta megfogalmazni az űröket, mintha azok generálhatnának. új anyaga maga kifejezésében. De Julio González, akinek ma 150 éves a barcelonai születése, rajzoló és festő is volt, és nem az utolsó pillanatban, hanem pályafutása legelejétől fogva: bár először édesapja fémmegmunkálásában tanult, jövedelmezően meglátogatta a Prado Múzeumot, és hamarosan Párizsban kötött ki, hogy ecsettel dolgozzon. Ezután sokat dolgozott a rajzoláson és a pasztellen Degas, Puvis de Chavannes és mindenekelőtt maga Picasso hatására, aki két dimenzióban hamarabb került hozzá referenciaként, mint háromban.
A szintén művész bátyja, Joan halála, aki a francia fővárosban telepedett le vele, komoly visszaesést jelentett a kezdetekben: ez arra késztette, hogy kevesebbet dolgozzon, később pedig a szobrászatra összpontosítson; A harmincas éveiben elhagyta a vásznat. Ezért e szerző festői pályája a tízes-húszas évek évtizedeire fókuszál; Később festői alkotásai körülményesek és háromdimenziós alkotásaihoz kapcsolódtak, a legtöbb esetben kubista és absztrakt fejlesztéseinek kiindulópontjaként.
Eleinte, nagyjából az I. világháború végéig, González a gall szimbolika hatása alatt festett; Majd egy érettebb, 1928-ig tartó szakaszban ezt a katalán noucentisme posztulátumai szerint tette, hangsúlyozva a köteteket, a kis formátumokat választva, Eugenio D'Ors feltevéseit az emberi beavatkozással háziasított harmonikus mediterrán tájakkal kapcsolatban, és a nőket a klasszicista stílus emblémájaként tette meg.
Julio González. két nő1920-1923 körül. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ Múzeum, Madrid. Roberta González adománya, 1973
Julio González. Táj1925-1928 körül. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ Múzeum, Madrid. Roberta González adománya, 1973
A katalán író pályafutásának ez a képi aspektusa áll annak a kiállításnak a középpontjában, amelyet mától a malagai Carmen Thyssen Múzeum szentel neki a Reina Sofia közreműködésével, amely ehhez a javaslathoz kölcsönadta az összes alkotóelemet, amelyet Roberta González, a művész lánya adományozott az MNCARS-nak 1973-ban. A kiállítás azt sugallja, hogy ezeket a kompozíciókat tekinthetjük egész produkciója koncepcionális tengelyének, hiszen azokat a kutatásokat fedik le, amelyeket később szobraiban továbbfejleszt: utalunk a tradíció és a modernitás bonyolult kapcsolataira a 20. század első évtizedeiben, illetve francia kontextusban, a forma szerkezeti és térfogati értékére, az absztrakció lehetőségére vagy a természet és a vidék, a nők vagy a műfaj, a vidék, a női portré vagy a portré kezelésének lehetőségére. Olyan áramlatokra jellemző jegyek átvételére is, mint a már említett mediterrán noucentisme, kubista planimetria vagy a források szabadsága, a szürrealizmus filiform és organikus struktúrái.
A malagai darabok egy része megfelel azoknak a későbbi rajzoknak vagy vázlatoknak, amelyeket González fémplasztikái elkészítésekor készített, kísérletezési gyakorlatként, kihasználva a vonal spontaneitását a vas keménységéhez képest, térfogattal – amit mindig nagy magabiztossággal kezelt -, térrel és a formák leegyszerűsítésével. Ez egy nagyrészt még feltárásra váró fejezet; olyan projektek, amelyek először adták formát a modernitás – képi és szobrászi – meghonosításának Spanyolországban, és amelyek lehetővé teszik, hogy elgondolkodjunk a tudományágak közötti kapcsolat és együttélés lehetséges gyümölcseiről. Szobrait tulajdonképpen „térben való rajzolásként” emlegette, hiszen szobrai térfogatát a lapos vagy lineáris formák háromdimenziós játéka írja le, főleg abban a fémben, amely stílusát kitörölhetetlenül meghatározza, békéssé és nem halálossá kívánt tenni.
A kiállítás huszonhat darabból áll, amelyek közül csak egy szobrászati jellegű, és közvetlenül kapcsolódik a kiállított festményekhez és rajzokhoz. Ez kb Daphne1937-ben végezték ki, mindössze öt évvel González váratlan és korai halála előtt, miközben egy Montserrat ez befejezetlenül maradt.
Julio González. álló karakter1936-1939. Reina Sofia Nemzeti Művészeti Központ Múzeum, Madrid. Roberta González adománya, 1973
Julio González. Fej hálós fenékkel1940. Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía, Madrid. Roberta González adománya, 1973
Julio González. Daphne1937. Museo Nacional Centro de Arte Reina Sofía, Madrid. Roberta González adománya, 1973
„Julio González, festő és rajzoló”
CARMEN THYSSEN MÚZEUM MÁLAGA
C/Cég, 10
Malaga
2026. október 22-től 2027. január 17-ig
