Az Agustín Coppel Luken és felesége Isabel alkotta házaspár, a Coppels a kortárs művészet egyik legkiterjedtebb gyűjteményével rendelkezik Mexikóban, mindkét nemzeti szerző – Francis Alÿs, Gabriel Orozco, Carlos Amorales, Iñaki Bonillas, Cruzvillegas, Jorge Médrones – nemzetközi alkotásaiban gazdag – közülük csak néhányat említhetünk meg Blake-et és Gordont. Matta-Clark, Lygia Clark, Ed Ruscha, Hélio Oiticica vagy William Eggleston. Alkotásaik, köztük fényképek, installációk, videoművészet, szobrok és szöveges alkotások révén századunk és múltunk életének és kultúrájának különböző aspektusait követhetjük nyomon, és erre számos alkalom volt, hiszen számos kiállítást, publikációt, kutatási kezdeményezést és nyilvános művészeti projektet támogattak.
Az alapok a madridi Casa de México Alapítvány által rendezett új kiállítást táplálják, melynek címe „Napközben volt, délután volt, fantasztikus volt”. Hasonló számú szerző közel ötven műve hív bennünket a névre keresztelt mozgalom felfedezésére Dinamikus Múzeumamely a hatvanas években – különösen 1962 és 1967 között – Manuel Larrosa építész és Miguel Salas Anzures festő és kulturális népszerűsítő nyomulásával összehozta azokat a művészeket, akik az országban az absztrakciót hirdették. Magnolia de la Garza, maga a Coppel-gyűjtemény igazgatója egy körutat állított fel, amely felidézi, hogy a kollektíva menedéke alatt az alkotók hatalmas csoportja, többnyire mexikóiak, bár nem mindig tudtak előrelépni olyan nonfiguratív területeken, amelyek akkor még nem részesültek intézményi támogatásban; innen ered ennek a mozgalomnak a neve, amely mindenekelőtt a találkozás és az együttműködés tereként született meg.
A kiállítás olyan nehézsúlyúakat mutat be, akik azokban az években kezdtek járni, és nagymértékben kölcsönösen támogatták egymást; legtöbbjüket a hatvan évvel ezelőtti munkáiktól talán távoli művekről ismerheti meg a széles közönség: ezek Abraham Cruzvillegas, Alberto Gironella, Anri Sala, Antoni Tápies, Bas Jan Ader, Carlos Amorales, Daniela Rosell, Dayanita Singh, Dominique González-Foerster, Ferído Ponan, Enrique Poerster. Ortega, Félix González-Torres, Francis Alÿs, Francisco Ugarte, Gabriel Orozco, Gordon Matta Clark, Guillermo Kuitca, Haris Epaminonda, Helen Frankenthaler, Jack Goldstein, James Lee Byars, Jorge Eduardo Eielson, Jorge Méndez Blake, Joseph Cornell, Laura Anternes, Julio Galán, Laura Antornes Carrillo, Liliana Porter, Manuel Felguerez, Maria Luisa Pacheco, Mario García-Torres, Marta Minujín, Miguel Calderón, Néstor Quiñones, Oscar Murillo, Pedro Coronel, Sarah Grilo, Tunga, Ulises Carrión, Valie Export, Vicente Rojo és Za Vivian Suuter-K.
Nappal volt, délután volt, fantasztikus volt. A Mexikó Háza Alapítvány
A kiállítás öt részre tagolódik, kezdve az intim darabokkal, amelyek egészen kezdeti szín- és forma-kutatásokra és kísérletekre utalnak, és olyan alkotásokkal, amelyek bemutatják, hogyan alakították ki az egyes művészek az absztrakciót, saját kódjaikhoz és változatos kontextusaihoz igazítva. A kompozíciók sohasem lineárisan rendeződnek, hanem a különböző generációk és származású alakok közötti kapcsolatokat hangsúlyozzák, közös beszélgetőtársa Lilia Carrillo; A festő élete nagyon rövid volt, de volt ideje átvenni a kubizmusból, a szürrealizmusból és az absztrakt expresszionizmusból származó utalásokat, és az 1950-es években belépett a francia színtérre. Saját érzelmei, belső világa volt az alapja a fény-árnyék fokozataiból és a lengő tónusokból megalkotott produkciójának.
Nappal volt, délután volt, fantasztikus volt. A Mexikó Háza Alapítvány
Nappal volt, délután volt, fantasztikus volt. A Mexikó Háza Alapítvány
A kiállítás ezután a költészethez, performanszhoz és zenéhez kötődő projektekbe, sőt a két terület ötvözésére is kitér. Különösen Ulises Carrión, Jorge Eduardo Eielson, Valie Export, Fernando Ortega, Francisco Ugarte, Dominique Gonzalez-Foerster és Jorge Méndez Blake mutatta be, hogy a hang és a szöveg elhelyezhető a plasztikai alkotások csírájában, és ezek eredményeként a közönség az olvasás, a hallás és a képzelet hármas gyakorlatának kidolgozására ösztönözheti. Dinamikus Múzeum.
Az építészetnek is megvan a maga fejezete: olyan művészek, mint Calderón, Rosell, Matta Clark, Cruzvillegas, Kuitca, González-Torres és Singh, a gyakorlatot messze meghaladó színtérként fogták fel, mint játék és reprezentáció terét, az erőviszonyok és az identitás jelzőjét. A mindennapi élet és a mentális fikciók beleférnek. A csúcsot pedig Lawrence Weiner, Liliana Porter, Anri Sala és Marta Minujín javaslatai jelentik, amelyek a buli végére utalnak, arra a csendre és elhasználódásra, amely megelőzte a kiállításon megidézettek új útjait és átmeneteit, nagyon eltérő és nem mindig elvont utazásokat.
Ez Dinamikus Múzeumamelynek nem volt székhelye, nem volt programja vagy iránya, és amely azután született, hogy Salas Anzures rájött, hogy a mexikói művészeknek olyan térre van szükségük, ahol beilleszthetik alkotásaikat a kreatív beszélgetésbe akkor még Buenos Airesben, Limában vagy Sao Paulóban, főként olyan házakban helyezték el, amelyeket még azelőtt laktak. És nem tett különbséget a tánc, a költészet, a színház vagy a történések, és mindenekelőtt ezek együttélése és kölcsönös táplálása között.
Nappal volt, délután volt, fantasztikus volt. A Mexikó Háza Alapítvány
Nappal volt, délután volt, fantasztikus volt. A Mexikó Háza Alapítvány
„Nap volt, délután volt, fantasztikus volt”
CASA DE MÉXICO ALAPÍTVÁNY SPANYOLORSZÁGBAN
C/ Alberto Aguilera, 20
Madrid
2026. szeptember 29-től 2027. január 24-ig
