Föld, kövületek, emberi haj, bőr, bronz… Solange Pessoa (Ferros, Brazília, 1961) nagyon változatos eredetű anyagokkal dolgozik, amelyekkel nehezen besorolható szobrokat és installációkat készít, így létrejön egy művészi univerzum, amely éppolyan vonzó, mint amennyire zavaró. A természet, az emlékezet és a spiritualitás egy olyan produkción megy keresztül, amely a nyolcvanas évek óta nagyon személyes nyelvet fejleszt, és amely most a Botín Központ ennek szentelt kiállításán is felfedezhető.
A „Del día o de la noche”, Pessoa első egyéni kiállítása Spanyolországban, Bárbara Rodríguez Muñoz kurátora, és a művész pályafutásának kulcsfontosságú darabjait tartalmazó válogatást gyűjti össze két nagy installációval, amely erre az alkalomra készült. A kiállítás címe a Pessoa univerzumában oly jelenlévő ellentétek egymás mellett élésére utal, ahol a fény és a sötétség, a testi és a spirituális vagy alvás és ébrenlét keveredik, és megszűnik ellentétes kategóriaként funkcionálni. Egy kétértelműség, amely végigvonul az egész produkcióján, és amely a kiállításon végig érezhetővé válik.
Munkásságának megértéséhez beszélnünk kell Minas Gerais-ról, arról a brazil régióról, ahol született, és amely továbbra is alapvető referencia pályafutása során. Ez egy nagy természeti gazdagságú terület, ahol fontos arany-, vas- és drágakőlelőhelyek találhatók, és amelyek kiaknázása mélyen rányomta a bélyegét történelmére és tájára. Ez volt a brazil gyarmati barokk egyik nagy központja is, különösen az olyan városokban, mint Ouro Preto, ahol a bányákból szerzett vagyon lehetővé tette a rendkívüli gazdagságú templomok és építészeti komplexumok finanszírozását. Az európai barokk hagyományhoz szorosan kapcsolódó, úgynevezett „bányászbarokk” fontos nyomot hagyott Pessoán. A művész megtalálja benne a túlzott, torz formák, a kifejező intenzitás és az anyagon keresztül megnyilvánuló spiritualitás ízét. Aleijadinho szobrász és építész munkássága az egyik legfontosabb referenciája. Pessoa azonban ezt az örökséget egy sokkal organikusabb és zsigeribb területre viszi, ahol a bronz fénye együtt élhet földdel, hajjal, bőrrel, viasszal vagy növényi maradványokkal.
A vöröses, vasban gazdag föld, amelyet egyes munkáiban felhasznál, nemcsak pigment. Színe és összetétele Minas Gerais történetéről, geológiájáról és évszázados bányászati kitermeléséről is beszél. Ez a területtel való kapcsolat segít megérteni a táj jelentőségét munkáiban, valamint kapcsolatait a land art művészettel, bár Pessoát a természet és az ember által rajta végrehajtott átalakulások egyaránt érdeklik.
A Centro Botín kiállításának megtekintése: Függőágyak (1999-2003) és Cím nélkül (2011-2012). Fotó: Benito Betlehem
Univerzumában utalások találhatók a történelem előtti kultúrákra, az őslakosok és afrikai kozmogóniákra, a szürrealizmusra vagy az arte poverára is, különösen a szerény, romlandó, degradációnak kitett anyagok felhasználása miatt. Georgia O'Keeffe figyelme a természetes formákra és azok testi rezonanciáira is fellelhető. De Pessoa nem tartozik megfelelően egyik mozgalomhoz sem. Nagyon intuitív munkamódszere közelebb áll a brazil modernizmus antropofágiájának eszméjéhez, ahhoz a hajlandósághoz, hogy felfalja a kulturális és művészeti hatásokat, hogy azokat saját nyelvére alakítsa át.
A régészet is fontos helyet foglal el képzeletében. Sok darabja úgy néz ki, mint talált tárgyak, egy távoli múlt maradványai vagy kihalt szervezetek maradványai. Mások azonban olyasmit sugallnak, ami még meg sem születik. Ezekben utalások vannak a női testre, a termékenységre és a terhességi folyamatokra, egy olyan természetfelfogáson belül, amelyben az ember, az állat, a növény és az ásványi anyag folyamatos kapcsolatot tart fenn.
Az utalások és szenzációk eme keveréke már a kiállítás elejétől érzékelhető. In Függőágyak (1999-2026) földdel és természetes anyagokkal impregnált szövetek lógnak le a mennyezetről, szabálytalanul formálva a testpakolásokat idéző alakot. Előttük tizenkét, pamutfüggönyön földdel készült festményen idegrendszert idéző, hosszúkás alakok, szerkezetek vagy barlangfestmények láthatók. A szett sajátos melegséggel bír, amelyet a földes tónusok és a természetes anyagok jelenléte hangsúlyoznak ki. Valami hasonló történik a kis helyiségben összegyűjtött kerámiákkal, amelyek formája, felülete rovar- vagy madárfészkekre, menedékekre, védőszerkezetekre emlékeztet. Van bennük egy anyaibb dimenzió, a meditáció, amely együtt él a Pessoára jellemző kétértelműséggel.
A Centro Botín kiállításának megtekintése: Arreiosmindenekelőtt Székesegyház elfoglalva a szoba közepét. Fotó: Benito Betlehem
Solange Pessoa portréja. Metaflor-Metaflora (2005-2012) (részlet) és Arreios (2026) (részlet) Fotók: Belén de Benito
Ezután az útvonal sötétebb karaktert ölt. In Székesegyház (1990-2003), több mint száz méter emberi hajból készült installáció, a Pessoa testi és lelki asszociációkkal megrakott anyagokat gyűjt össze. A család, a barátok és a fodrászszalonok között éveken át gyűjtött haj megtartja a viselők jelenlétét. A művésznő az installáció íveit Oscar Niemeyer brazil katedrálisához is kapcsolja, a szerkezetet alátámasztó lovas kellékek pedig a lóra való utalást mutatják be, ami alkotásaiban is visszatér. Ehhez a munkához kapcsolódik Corneliusa kiállítás ideje alatt időszakosan aktiválódó előadás. Egy csuklyás, emberi hajú alak lassan, szinte vakon mozog a térben, zavaró jelenlétté válik az ember és az állat között.
Különleges intenzitást ér el az a hangulat, amely a középkorra utal Arreios (2026), egyike annak a két installációnak, amelyet a Botín Alapítvány készített a kiállításra. Tizenhét, a tetőablakra felfüggesztett, régi lónyergekkel és kézzel varrott bőrtöredékekkel készült figura spektrális, már-már baljós megjelenésű halmazt alkot. Emlékeznek a páncélra vagy a hiányzó testekre, de nincsenek lovasok vagy lovak. Csak a hevederük maradt meg, sötét jelenlétté alakítva, amelyek úgy tűnik, megőriznek valamit ezen állatok nyers, vad és szenvedélyes erejéből. Pessoa itt állítja helyre a kilencvenes években megkezdett kutatásokat, és kapcsolatot létesít az ibériai kultúrával és annak gyarmati örökségével Amerikában. A szállításra és háborúra használt ló a hódítás és az uralom alapvető eszköze is volt. Az installáció tehát olyan történelmi dimenziót foglal magában, amely ellentétben áll az első művek bensőségesebb és védelmezőbb karakterével.
A kiállítás ezzel zárul Origo (2010-2026), a Santander számára készült második nagy installáció, amely az öbölre nyíló, természetes fényben fürdő helyiségben található. Az útvonal egyik legszebb tere. A teremben agyag- és bronzszobrok sokasága terül el, szabálytalan formákkal, amelyek magokra, kövületekre, tengeri élőlényekre vagy embrionális struktúrákra emlékeztetnek. Némelyik évezredekkel ezelőtt eltűnt lények maradványainak tűnik; Mások olyan életformákat javasolnak, amelyeket újra lehetne fejleszteni. Ez a kétértelműség az ősi és a még megszületendő között az öböl változó fényének köszönhetően különleges jelenlétet nyer. A bronz ragyogása ellentétben áll az agyag átlátszatlanságával, és más módon visszaadja a bányászbarokk örökségét, anyagi pazarlásával, fény-árnyék játékaival.
Solange Pessoa. Origo (2010-2026). Fotó: Benito Betlehem
“Nappal vagy éjszaka”
LOOT CENTER
Pereda kertek
Santander
2026. október 10-től 2027. március 28-ig
