Fearne Cotton elgondolkodott azon a „szégyenen”, amelyet akkor tapasztalt, amikor értesült volt partnere, Ian Watkins gyermekkorú szexuális bűncselekményeiről.
A televíziós és rádiós műsorvezető 2005-ben egy ideig randizott a Lostprophets egykori frontemberével, miközben a BBC Radio 1-en dolgozott, valamint Top Of The Pops.
2013-ban Watkins 13 szexuális bűncselekményben vallotta be bűnösségét, köztük egy csecsemő megerőszakolásának kísérletében, egy gyermek megerőszakolására irányuló összeesküvésben, három rendbeli gyermekekkel szembeni szexuális zaklatásban, hétben gyermekekről illetlen képek készítésében, készítésében vagy birtoklásában, valamint egy állaton ábrázolt szélsőséges pornográf kép birtoklásában. Októberben ölték meg a börtönben, 12 év 29 éves börtönbüntetése után.
Új emlékiratában SzimpatikusCotton elárulta, milyen tapasztalatokat szerzett Watkins bűneiről abban az időben, amikor még rendszeresen szerepelt a nemzeti rádióban és televízióban.
Watkinst nem nevezi meg, de a Rádió 1-nél végzett akkori munkásságáról azt írja, hogy „egy borzalmas hír, amely még nem érint engem, és szegényes és életet megváltoztató kapcsolata van velem, aznap ismét sugározni fog a saját rádióműsoromban”.
A munkája során érzett „szégyen” leírásával folytatta: „Egyszerre érzem, hogy dühösen néznek, bámulnak, de az irodában tartózkodók teljesen figyelmen kívül hagynak. A hátam mögött beszélnek rólam? Vagy nárcisztikus vagyok, ha ezt gondolom?”
Azt mondja, kénytelen volt „lenyomni a haragot, a dühöt, a bánatot és a könnyeket” a hír napján sugárzott adása során, és az egész időszakról úgy beszél, mint a „depresszió és elnehezedés” időszakáról.
Cotton 2015-ben bejelentette, hogy elhagyja a BBC-t, később pedig elárulta, hogy távozására szükség volt, mivel „szó szerint tönkretette az elmémet”.
2024-ben arról beszélt, hogy miért hagyta el a szórakoztatóipart, egyik okként a szorongását említette. „Egy hét lejárta után azt mondanám, hogy rosszul érzem magam – ezt nem tudom megtenni” – nyilatkozta. Részletesen kifejtette pánikrohamait is, hozzátéve: „Odáig jutottam, hogy csak azt gondoltam: „Miért csinálom ezt magammal? Olyan kétségbeesett vagyok, hogy lássanak vagy meghalljanak?””
Cotton így folytatta: „Megtanultam, hogy a világon semmi pénzért nem tudnék élő rádiót vagy tévét hallgatni. A gondolat, hogy valaki más platformjára lépjek (ilyen szintű kockázattal és ítélőképességgel), és az ismeretlenség elemével? Az idegrendszerem nem bírja – teljesen ki van lőve. Ebbe beletenni olyan, mintha oroszlánok vermébe kerülnék.”
