A londoni Tate Modernben most nyitotta meg kapuit az első kiterjedt kiállítás, amely a piktorializmust mint világméretű fotográfiai mozgalmat tanulmányozza. „Fény és varázslat” címmel azt tekinti át, hogy négy évtizeddel a fotográfia megjelenése után, 1880-tól kezdődően ez az iskola hogyan alakította át a diszciplínát – addig dokumentarista eszközként – annak érdekében, hogy teljes mértékben művészi tevékenységként ismerje el, nemcsak az ismert európai és észak-amerikai kontextusokban, hanem kiterjesztve e mozgalom földrajzi és kronológiai értelmezését Dél-Amerika, Ausztrália és Ausztrália utolsó századáig, a hatvanas évekig. a megállapított szempont, hogy hígított. a húszas években.
A szokásos megközelítéseken túllépve, és négy tematikus fejezetre bontva, a kiállításon nyolcvan szerző kétszáz vintage grafikája látható, ismert személyiségektől (Ilse Bing, Langdon Coburn, Max Dupain, Adolph de Meyer, Alekszandr Rodcsenko, Alfred Stieglitz, Paul Strand, Josef Sudek vagy Weston), hogy a nagyközönség nagyszámú fotósává váljon a Nagy kínaiban. Long Chin-san és Luo Bonian, vagy az indiai származású művész Shapoor N. Bhedwar). Ennek a projektnek tehát az a célja, hogy felhívjon bennünket arra, hogy szemléljük a piktorializmust, mint stílusok, motívumok és technikák plurálisabb mozgalmát, mint amit általában megfigyelünk, ezekhez az eltérő kontextusokhoz viszonyítva, és a kamera kifejezőképességét is befolyásolni nagyon korai időszaktól, akkor a festészet nyilvánvaló hatása alatt.
A 19. század utolsó évtizedeinek festőművészei olyan ötletes, kifejező és technikailag kidolgozott képeket alkottak, mint bármely vászon vagy rajz: a sötétkamrában és a műteremben, a városban és saját otthonukban kísérleteztek olyan alkotásokkal, amelyekben a szépség és a szubjektív atmoszférák kialakulása nem véletlen, hanem vég. A finom portré utunkba kerül Az ébredés (1903), a brit Emma Barton, és álomszerű tájak, amelyek ezt a hagyományt fél évszázaddal később vették át, mint pl. Tündérország pavilonLong Chin-san, amely a korábbi kínai tusfestészet vizuális nyelvezetéből merít.
Luo Bonian. Vizet húzni egy kútból1932. Tate
A túra második része e fotónyomatok készítésének módszereit vizsgálja. A festőművészek kifinomult nyomtatási technikákat és sokféle papírt alkalmaztak, hogy minden képet egy adott esztétikai tárggyá alakítsanak. Munkapáron keresztül szemléltetjük itt, hogy az egyik vagy másik előhívó-nyomtatási folyamat megválasztásának milyen visszhangja van a végeredményre, a platinanyomástól a bromoleumig, a szénig (carbro), a Fresson-eljárásig, a fotogravírokig… Emlékeznünk kell Egy norfolki hajógyár (1886), Peter Henry Emerson, amely akkoriban ellentmondásos volt több negatívum kombinációja miatt.
Ezen kívül egy működő sötétkamra lehetővé teszi a látogatók számára, hogy bizonyos napokon közelebbről is szemügyre vegyék a fejlesztés és a nyomtatás bonyolult lépéseit, valamint meghívást kapunk a stúdiófotózás térnyerésébe is, ahol a fotósok kidolgozott díszletekkel, jelmezekkel és színházi rendezésekkel artikulálták a gondosan megszerkesztett, nagyon nehezen reprodukálható darabokat. Londonban láthatók a vezető brit alakok portréi – köztük Bertram Park, Yvonne Gregory és Cavendish Morton munkái –, valamint a sorozathoz tartozó Vivex eljárással készült színes nyomatok. IstennőkYevonde, a paletta használatának úttörője. Mindkettő azt a kísérletező és újító szellemet illusztrálja, amely ebben a mozgalomban megmaradt, amelyet ma azonban a klasszicista törekvésekkel társítunk.
A kiállítás egy fontos része a piktorializmus és a mozgalom nemzetközi fejlődését meghatározó társaságok, fotóklubok és szalonok közötti kapcsolatokat követi nyomon. Ezek a kozmopolita hálózatok összehozták a fotósokat, hogy kiállítsák és publikálják alkotásaikat, ösztönözve az eszmecserét, a technikák és a kreatív hatások határon túli cseréjét, amelyeket akkoriban még nem lehetett olyan könnyen megkerülni. Különös figyelmet fordítanak a Londoni Királyi Fényképészeti Társaságra és a különféle nemzetközi klubok – például a sanghaji Guangshe, a dél-koreai The New Line Group vagy a szingapúri Photography Society – nemrégiben megmentett történeteire. Az egyes csoportok által kiadott nehezen beszerezhető könyvek, folyóiratok és folyóiratok érkeztek a Tate Modernbe: feltárják azt a lendületes nyomtatott kultúrát, amelyben a századforduló táján a fotográfiai ötletek világméretekben keringtek és formát öltöttek. Példányokban nincs hiány Kamera munkaa havi folyóirat Shashinkai (az 1920-as évektől) és Szovjetunió az építőiparban (az 1930-as évekből), többek között.
Lionel Wendt. Cím nélkül, 1933-1938 körül. tate
A tárlat utolsó része a piktializmus és a modernitás összefüggéseit kutatja, kezdve a srí lankai szerző, Lionel Wendt kompozícióitól – köztük 1930-as évekbeli napfényes portréitól – vagy a japán Shigeru Onishi műveitől, akinek az 1950-es évekből származó kísérleti darabjai e mozgalom állandó párbeszédét mutatják be a későbbi vizuális nyelvekkel. Hasonlóképpen elmélyül három fő amerikai modernista fotográfus – a már említett Steichen, Strand és Weston – gyakorlatának alakulásában, akiknek karrierje hídként szolgált a múlt és a megújulás között; meglátjuk Carnera unokatestvér (kb. 1922), Steichen, ill Miss Thomson, Új-Mexikó (kb. 1922), szerző: Strand.
Ez a kiállítás igazolja, hogy az emberi arc volt a kamera egyik kedvenc témája ezeknél a szerzőknél is, és hogy ennek a műfajnak valami többré alakítását kihívásként fogadták: olyan tanúságtételt, amely feltárja a modell személyiségét és elmesélt egy történetet. Ugyanígy tökéletes kombinációt alkottak a táncosok és a fotósok: a modern tánc a test felszabadítására és a művészetek között elfoglalt helyére törekedett, míg a festőművészek szolgáltatták azokat a képeket, amelyeken keresztül a mozgás új formái – és magának a testmozgásnak a megfigyelése – terjeszthetők és megérthetők. Nem szabad kihagynunk a Seattle Camera Clubhoz kötődő Soichi Sunami jeleneteit, amely Martha Graham munkatársa.
Lang Jingshan. Folyóparti tavasz1942. Victoria and Albert Museum
Ho Fan. Füstös világ, 1959. M+, Hong Kong © Estate of Ho Fan
„Fény és varázslat: A művészi fotográfia születése”
TATE MODERN
Bankside, SE1 9TG
London
2026. október 14-től 2027. február 21-ig
