Santander,
A Luis López Lejardi több mint ismerős név, és évtizedek óta azok számára, akik továbbra is figyelmesek a kantábriai művészeti színtérre. 1957-ben született Torrelavegában, és autodidakta író, aki nagyon korán kezdett rajzolni – sikerült eladnia első portréit és plakátjait különböző rendezvényekre –, de hamarosan újrahasznosított anyagokat kezdett felhasználni szobrai elkészítéséhez, és ezt az utat lényegében soha nem hagyta volna el.
Egy 1987-es kasseli és münsteri Documentába tett utazása ezt a hivatást támasztja alá: aki jól ismeri Beuys, Warhol vagy Mario Merz arte povera produkcióit, nem mulasztja el, hogy ezeket az újrafelhasznált elemeket művészi tárgyakká alakítsa, látva, hogy megérzései az összeszerelés csúcsán, illetve a hetvenes és nyolcvanas évek ready-made-jén is helyet kaptak.
López Lejardi szerepelt egyéni kiállításokon a camargói La Vidriera, a Zoom, a Juan Silió és a Siboney galériákban vagy a santanderi Inder Espacioban, most pedig a Santander és Cantabria Modern és Kortárs Művészeti Múzeumában mutatkozik be. TOVÁBBI „Fables of Vision. Vertical gazes” (Fabulák a látomásról. Függőleges tekintetek), Lidia Gil és Fernando Zamanillo által készített összefoglaló legújabb munkáiból, amelyek többsége műanyagból származik.
Néhány éve a műanyag a fétisanyaga, ahogy az egymást követő korábbi szakaszokban a gumi, a fémlemez, az üveg, a karton vagy a réz: ezek az alkatrészek, ipari megmunkálásuk meghatározóak alkotásaiban, szinte mindig erőteljesek és lényegiségre törekvőek, bár egyesíti a konceptuális művészetre, a poverára, a minimalra és a popra való utalásokat.
Ha már az ipari kezelésről beszélünk, gyakran használt autóalkatrészeket és különböző szállítógépeket, vagy közlekedési táblákat, megtalálva a szépség formáit a szerelősorokon nyert alapanyagok kialakításában – és egyben lehetőség arra, hogy figyelmeztessen a környezetszennyezés hatásaira, nemcsak most, hanem három évtizeddel ezelőtt is. Maga a munkája is a folyamatos és fenntartható újrahasználat példája volt: roncstelepek, használt- vagy metakrilátüzletek, gyárak és roncstelepek táplálták ötleteit és javaslatait, valamint folyamatos múzeum- és kiállításlátogatásai.
Megtalált és szegényes anyagok generálják darabjait, s belőlük a hiperfogyasztáshoz kötődő metaforákat, alapvető, de a nézővel való kommunikációjuk szempontjából hatékony: újragondolt holmija nem áll távol azoktól, amelyek nap mint nap körülvesznek bennünket, López Lejardi pedig mintha esztétikailag értékelhető, átdolgozható; 2023-ban a Juan Silióban rendezett kiállításának címe szerint váljon be járműformák. Ha nem, állj meg a Vénuszodnál és a kanalak Apollójánál.
A mai égető problémákhoz kötődő igen sajátos olvasmányokon kívül más, irodalmibb olvasat is lehetséges: harmónia és szimbolizmus van a közös hangszerek színeiben és formáiban, rejtett feloldási rend, költői sugallatok.
Luis López Lejardi. „A látomás meséi. Függőleges megjelenés”
SANTANDER ÉS KANTÁBRIAI MODERN ÉS KORTÁRS MŰVÉSZET MÚZEUMA. TOVÁBBI
C/Rubio, 6
Santander
2026. február 11-től május 31-ig
