Maria Bäck a „Brave New Love” című filmben, provokatív képe az anyaságról, a vágyról és a modern romantikáról

Maria Bäck svéd-dán író-rendező (Emlékszem, amikor meghalok, Pszichózis Stockholmban) szereti tolni a borítékot. Új funkciójával Brave New Lovearra hív, hogy beszélgessünk a szerelemről, a kapcsolatokról és a vágyakról – de nem a „normálisnak” vagy „helyesnek” tartott határokon belül.

A film középpontjában Kate, egy anya, aki férje, Orla, és egy másik férfival, Andreassal ápolt titkos kapcsolata van. Az őrület háromszöge? A szomorúságtól? A gonoszságtól? Valami egészen más? Nézze meg és döntse el maga.

Brave New Love főszereplők: Kathrine Thorborg Johansen (Post Mortem: Senki sem hal meg Skarnesben) mint Kate, Simon Sears (Árnyék és csont) mint Orla, a fiatal Noemi Carbone Mannov mint lányuk Athena, Anders Danielsen Lie (Szentimentális érték, Mindenki Bill Evanst ásja) mint Andreas és Angeliki Papoulia (Kutyafog, A homár). A film világpremierje augusztus 9-én, vasárnap, a fő nemzetközi versenyen a 79-ben^th a svájci Locarnói Filmfesztiválon.

A producer Anna-Maria Kantariusand, az operatőr pedig Maria Von Hausswolff. Brave New Love szerkesztette: Julius Krebs Damsbo. A Reinvent Yellow nemzetközi értékesítéssel foglalkozik.

A film locarnói premierje előtt Bäck beszélgetett THR az inspirációról Brave New Lovemiért szeret kemény kérdéseket feltenni, olyan színészgárdával dolgozni, akik nevet szereztek maguknak, és miért emlékeztet a film címe arra a híres Aldous Huxley-regényre.

Mi volt az ihlet Brave New Love?

Mindenféle normatív kérdés iránti érdeklődésem örökké követett. Az elmúlt 30 évben vagy kapcsolatban álltam, vagy nem, és a barátaim is kapcsolatban álltak vagy nem. Szóval ez a hatalmas dilemmák és problémák gyűjteménye a szerelmi élettel kapcsolatban, ami mindig is érdekelt.

Az is lenyűgöz, hogy az emberek milyen nehezen tudnak szembeszállni a szokásaikkal. Ez nem csak a szerelemre vonatkozik, hanem ha olyasmit tanulmányozunk, mint a szerelem, ami annyira jelen van az életünkben, sok dolog világossá válik, mert mindig küzdünk a szerelemmel. És nem sokat változott a szerelem szabályai a modern időkben.

Amikor arra gondolok, hogy mi késztetett arra, hogy elkészítsem a filmet, mindig visszatérek ehhez a vágyhoz és igényhez, hogy megosszam a magányt és az „alapvetően tévedek” érzését. Annyira emberi, hogy elbassza; mindannyian folyamatosan csináljuk! És empátiát érezhetsz – szinte – bárkivel, ha megérted a belső világukat.

A film azonban nem tűnik ajánlásnak…

Igen, a film nem azt akarja mondani, hogy nyitott kapcsolatra van szükség. Nincs nyitott kapcsolatom. Sok szempontból nagyon konvencionálisan élek, de érdekes, hogy nagyon liberálisnak és nyitottnak érezhetjük magunkat, de amikor szembesülünk a valósággal, a dolgok másként alakulnak. Ha olyan nőről hallasz, mint Kate, egy anyáról, aki beleszeret egy másik férfiba, a legtöbb embernek határozott véleménye lesz. Bár liberálisnak tartjuk magunkat, mindannyiunkban megvannak ezek [ingrained] ötletek, és van szégyen – annyi minden szól a szégyenről.

Azt hiszem, mindezek az ötletek és érzések mélyen bennünk gyökereznek. Csak megvannak ezek az előre meghatározott és automatikus reakcióink, és hajlamosak vagyunk nem sokat kérdőjelezni őket, és nem frissítjük világnézetünket. Ez az emberi ellentmondás bizonyos értelemben lenyűgöző és mulatságos nézni. Ösztönző, hogy ezt egy történettel és karakterekkel fedezzük fel, mert sok mindenben kell elmélyedni.

Az egyetlen dolog, amit igazán nem akartam a filmmel, az az volt, hogy valami kényelmeset alkossak a szerelemről, amit már láttunk. A szerelmi háromszög az egyik legrégebbi téma, és nagyon szerettem volna megkérdőjelezni ezt a narratívát, mind történetileg, mind pedig fogalmilag a film nyelvezetét illetően. Számomra ez mindig a kérdésekről szól, nem a válaszokról. Úgy érzem, nem tudok semmit. Csak megkérdőjelezek és kételkedek mindenben.

Azon kaptam magam, hogy a nevetésből röhögök, és azt gondoltam: „Ne, ne csináld!” Az érzelmek hullámvasútja volt. Hogyan írtad és „építetted” a filmet és annak világát?

Hat évig dolgoztam ezen a projekten, tehát ez egy hosszú, hosszú folyamat volt. Mint minden filmem, ez általában érzelmekkel és egy absztrakt univerzummal kezdődik, amely megpróbál konkrétabbá válni. A fejemben folyamatosan ezek a témák és ez a karakter keringett. Sokat írok, és volt egy versem, amiben elképzeltem ezt a nőt. Szóval eljött hozzám. Akkor még nem tudtam, hogy Kate az. De az első képen ez a meztelen nő volt a barlangban, aki egy férfit néz, és nem tudtam, ki ő.

Szóval akkor összekapcsoltad őt azokkal a témákkal, amelyeken töprengtél?

Igen, egyfajta nyomozás lesz belőle. Természetesen én vagyok a felelős, mert írok, de azt is nagyon érzem, hogy valami olyasmit követek, amit próbálok megérteni. Ki ő? Honnan jön? Szóval általában más-más képek, más-más szituációk formájában jönnek elém a dolgok. És a saját életemből is mindig összegyűjtök olyan dolgokat, amiket lenyűgözőnek, provokatívnak vagy éppen szépnek találok, és ezek bekerülnek a filmbe. Ilyen például egy léggömbjelenet, pl Brave New Love. A fiam ezzel a léggömbbel játszott, amikor lebegtem, és hirtelen olyat csinált, amit még soha nem láttam. Ebből lett egy kis jegyzet, majd egy jelenet. Egyes dolgok valóban konkrét dolgokból származnak, mások pedig elvontabb érzésekből, amelyeket le kell fordítanom.

Kaptál segítséget az írási szakaszban?

Amit szeretnék megemlíteni az írási folyamattal kapcsolatban, az az együttműködésem Eskil Vogttal (Szentimentális érték, A világ legrosszabb embere), aki mindkettőn forgatókönyv-tanácsadóm volt Pszichózis Stockholmban és Brave New Love. Humoros és nagylelkű elméje nagyon sokat jelentett a folyamatban, mivel zavaró és provokatív kérdéseket tett fel nekem, amelyek segítettek a film megformálásában. Sokat dolgozom különböző módszerekkel az írás különböző szakaszaiban – néha nagyon nyitott és gördülékeny, majd olyan időszakokban, ahol sok lista, pont, nyíl és egyebek vannak, amelyeket elég alapvető, hagyományos történetmesélésre fordítok. De az útmutató számomra mindig egy erős vágy, hogy meglepjek, és megtegyem azt, amire nem számítasz. Szerintem ez fontos.

Említetted a szégyent. A bűntudatról is szeretnélek kérdezni. Vannak jelenetek, amelyekben el tudom képzelni, hogy a nézők azt mondják: „Kate rossz anya. Hogy merészel?!” Mennyire nehéz olyat írni, ami ennyire különbözik a hagyományos mindent szerető, mindenről gondoskodó anyától?

Ez az egyik legnagyobb kihívás. Nem akartam olyan filmet készíteni, amit korábban láttam. És nem akartam olyan filmet készíteni, ami kényelmes. Kate kezdettől fogva nyilvánvaló volt számomra, mint karakter, és tudtam, hogy meg kell védenem őt. Mindig pénzért pályázik az ember, és már a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy az embereket provokálja, hogy anya, és továbbra is ragaszkodott a vágyához, ahelyett, hogy csak leplezne mindent. Az emberek megkérdezték tőlem, hogy miért is akartam elmesélni ezt a történetet, mert „Annyira egoista, és a közönség valakit akar, akivel együtt tud érezni.”

Tehát visszaköszön bennem abban az értelemben, hogy a saját szégyenemmel kell dolgoznom, és a saját hajlandóságommal kell dolgoznom, hogy kiszolgáltatott legyek az ilyen helyzetekben. Szerencsére ez is olyan dolog, ami kreatív módon elindít. Engem provokálnak azok az emberek, akiket ennyire provokálnak. Ha az az elképzelésük, hogy egy anyának nagyon konkrét módszernek kell lennie, az feldühít. Így könnyebben találok energiát, hogy kiálljak Kate mellett.

És az olyan emberek, mint Kate, léteznek a való életben…

Igen, szerintem nagyon nevetséges az az elképzelés, hogy meg kell változnod, mint ember, csak azért, mert szülő lettél. Természetesen sokat változtat az értékein. De miért hagynád abba, hogy ugyanolyan vágyak és érzelmek legyenek, csak azért, mert gyerekeid vannak? Kate-re könnyű azt mondani, hogy el kellene búcsúznia valamelyik férfitól, vagy váljon el, bla bla. Vagy az emberek azt mondanák, hogy őszintének kell lennie, és el kell mondania a férjének. De tudja, hogy a férje nem akarja tudni, akkor mi van? Vagy ha el kell válnia, az még több fájdalmat jelentene mindenkinek.

De nincsenek jó válaszaim. És olyan filmet akartam készíteni, ahol nincsenek jó válaszok. Ez nem egy javaslat vagy ajánlás – például „gyere, és éld úgy az életed, ahogy Kate.” Sokat küzd. Nem olyasmi, amit javasolnék. De ezek a dolgok és helyzetek megtörténnek. Sok Kate-et ismerek, és sok Orlast, és sok Andreast is. Mindezek a nézőpontok mindig körülöttünk vannak. Akkor miért ne láthatnánk őket egy filmben?

Mi a helyzet a filmben szereplő összes görög utalással és témával? A lányát Athénének hívják, van egy görög sziget, és úgy tűnik, hogy vannak utalások a görög mitológiára.

Ez jó kérdés. Nagyon szeretem Görögországot, és egész életemben ezt tettem. Nagyon furcsa, sok szempontból magányos gyerek voltam. A görög mitológia pedig valóban sokat jelentett számomra. Magnókon keresztül sokat hallgattam a görög mitológiát a Walkmanen. Már gyerekkoromban elkezdődött az érdeklődésem a mitológia iránt. Ez alapvetően csak a történetek iránti érdeklődés. És ráadásul életem során sokat jártam Görögországban, gyerekként a nyaralás alatt és később is, és mindig is otthon éreztem magam Görögországban. Nem tudom megmagyarázni, miért.

Annak ellenére, hogy a film egyáltalán nem rólam szól, sok saját vonzerőmet használok, így természetes volt számomra, hogy Kate karakterébe is belefoglaljam. Nem romantikázom az ókori Görögországot, de érdekes látni, hogyan építették rá a kereszténységet és más kultúrákat.

Amikor Locarno bemutatta Brave New Love A felállás miatt azonnal elgondolkodtam, vajon ez Aldous Huxley-re való hivatkozás Brave New World. És amikor megnéztem a filmet, észrevettem, hogy ez a cím valóban nem véletlen, igaz? Milyen korán tudtad meg a címet?

A cím igazából elég korán megvolt. Azt hiszem, a forgatókönyv első vagy második vázlatában volt. Tinédzserként olvastam a könyvet, és hatalmas benyomást tett rám. Igazából nem olvastam újra, de még mindig erős érzésem van tőle. Ez az egész elképzelés arról, hogy a társadalom mennyire formálja cselekvésmódjainkat és vágyainkat, természetesen a központi eleme Brave New Love. Persze ez egy nagyon laza hivatkozás. A könyv ezzel a nagyon disztópikus világgal dolgozik, ahol a vágyakat irányítják. Szóval arra gondoltam, mi történne, ha lenne egy főszereplőd, aki minden korlátozás nélkül követi a vágyát? Van egy jelenet is, amikor Orla azt a könyvet olvassa.

Tudod, min dolgozol legközelebb?

Nagyon korán vagyok a negyedik funkcióm fejlesztésén. Ezzel párhuzamosan tulajdonképpen bővítem Vadonatúj szerelem regényként.