Az idő Hollywoodban gyakran a legnagyobb ellenség, de egyes filmek második életet kapnak. A Last Action Hero előbb a pénztáraknál bukott, majd a nézők szívében nyert. A Netflixnek és a kultusz státusznak köszönhetően sokan most fedezik fel, milyen csiszolt és merész mű ez.
Egy kultfilm, amely elhasalt a pénztáraknál
A történet egy fiú és egy varázsjegy kalandja, amely a mozivászon és a való világ határát mossa el. Arnold Schwarzenegger itt egyszerre játssza az akcióhőst és saját árnyékát, önironikus és esendő alakban. A 85 milliós költségvetéshez képest az amerikai bevétel alig 50 millióra rúgott, világszinten pedig 137 milliónál állt meg.
A kritika 1993-ban gyakran értetlenül állt a film önreflexív humora előtt. A közönség a sztár szokásos, egyenes vonalú akcióját várta, de McTiernan rendezése sűrű, meta-poénokkal teli szövetet tárt eléjük. A hollywoodi gépezet gyorsan továbblépett, a film hírnevét pedig évek kellették, hogy újra írják.
Túl korán jött önreflexió
A Last Action Hero a szuperhős-multiverzumok és a posztmodern komédiák korszaka előtt bátor kísérlet volt. A műfaji kliséket kifordító poénok és a negyedik fal áttörése ma természetesnek hatnak. Akkoriban azonban a nézők jelentős része nem az önkritikus gúnyt, hanem a megszokott, kőkemény hősi attitűdöt kereste.
A film írói és McTiernan precíz akciót és csípős, filmszerető humort elegyítettek. Michael Kamen zenéje és a korszak hard rockja külön íz a koktélban, miközben Charles Dance emlékezetes gonosza finom iróniával fűszerezi a jeleneteket. Nem csoda, hogy idézhető sorai ma már közösségi mémekké és rajongói jelmondatokká váltak.
Miért működik ma jobban, mint valaha?
- A filmizmus paródiája és tisztelete egyszerre jelenik meg, okos egyensúlyt teremtve.
- Schwarzenegger öniróniája új dimenziót ad a sztárimázsnak, emberibb hangot üt meg.
- McTiernan tempója feszes, az akciók fizikailag kézzelfoghatóak, humorral tűzdelve.
- A cameók és easter eggek a cinefilek számára kifogyhatatlan kincsesbánya, újranézésre csábítanak.
- A mozivarázs témája – miért szeretünk filmeket – ma különösen aktuális, a streaming-kor szélén.
Schwarzenegger sebet kapott, de talpra állt
A kudarc Schwarzenegger pályáján mély karcolást hagyott, amit a Netflix Arnold című dokumentuma is felidéz. „Nem akartam senkivel találkozni a következő héten” — emlékezett vissza az egykori világsztár, aki ritkán mutat ilyen sebezhetőséget. A gyászmunka azonban rövid volt, mert a True Lies Cameron kezei alatt diadalmas visszatérést hozott, helyreállítva a box office mítoszt.
A Last Action Hero eközben lassan, de biztosan rehabilitálódott, ahogy a popkultúra beleszeretett a meta-játékaiba. A Stallone-féle Terminator 2-poszter cameo-ja és a Shakespeare-gránát poénja ma már közös kódrendszer, amit a rajongók örömmel fejtenek meg.
Miért számít ma az egyik legjobb filmjének?
A film merészen kérdezi meg, mit ér egy akcióhős a valós világban, és mit ér a valóság a vásznon túl. Schwarzenegger itt nemcsak izom-ikon, hanem tudatos előadó, aki játszik a saját legendájával. A műfajkritika és a színtiszta szórakoztatás ritka szimbiózisa születik, amely előre jelezte a következő évtizedek önreflexív trendjeit.
A tempó, a vizuális lelemény és a szerethetően pimasz hang ma frissebben hat, mint a premier idején, amikor a piac a „nagyobb, hangosabb, gyorsabb” jelszavát ismételgette. Most, hogy a nézők hozzászoktak a meta-rétegekhez, a film valódi erényei végre láthatóvá váltak. És miközben nosztalgiát ébreszt a 90-es évek praktikus trükkjei iránt, gondolatébresztő kérdéseket is feltesz a hőskultusz áráról.
Ha még nem láttad, vagy csak emlékeidből élsz, ez a mozi most kiváló alkalom az újrafelfedezésre. A Last Action Hero a Netflixen október 31-ig elérhető, így a saját nappalidban is átugorhatod a vászon és a valóság határát. És ki tudja: talán most jön el az a pillanat, amikor egykori „bukásból” végleg kedvenc születik.
