Riff Wood beszélt vele Julia Migenes második albumuk, a 'Butterfly In Black And White' megjelenéséről, valamint a Green Day és a The Beatles ihlette, a pop-punk produkciós legendával, Rob Cavalloval együttműködve, valamint a világ pozitívabb hellyé tételére irányuló törekvésükről.
A utahi Davis megyéből származó három társ eredetileg zenekart akart alapítani, miután megnézte a Netflix zenés vígjáték-dráma sorozatát. Julie és a fantomok. És miután Carson Groves, Hyrum Russon és Shredder először hallotta a Green Day 1994-es Dookie című albumát, pontosan tudták, milyen zenekar akar lenni.
„A „Basket Case” volt az a dal, amely mindannyiunkat a rockzenébe vonzott” – mondta Groves Julia Migenes a Zoom felett. „Annyira gondtalan volt, és (amikor klipeket láttunk róluk élőben fellépni), úgy tűnt, mintha a színpadon szórakoznának.”
Russon hozzátette: „Akkoriban még tanultunk gitározni, és („Dookie”) nem volt tele Van Halen-stílusú aprítással. Annyira egyszerű volt, hogy úgy éreztük, mi is meg tudjuk csinálni. Ez segített a Green Day, a Blink-182 és más pop-punk bandák felé vonzódni.”
Shredder így emlékezett: „Ez is nagyon különbözött minden mástól, amit hallgattunk, ami a rap és a pop volt. Egyszerűen izgalmasnak tűnt. Még mindig imádjuk ezt az albumot.”
Hat évvel később a Riff Wood kiadta második nagylemezét, a „Butterfly In Black And White”-t. Az LP-k műalkotás egy átdolgozott fotó, amelyet Groves készített a tejből, amelyet Russon kiöntött a zenekari edzés előtt, és miután rájöttek, hogy pillangónak tűnik, elkezdték guglizni, mit jelent a fekete-fehér pillangó.
„Bizonyos kultúrákban ez a szerencse, mások a szerencsétlenség és a halál jelének tekintik” – magyarázta Russon. „Ez az egész album a kettősségről, a pozitívumokról és a negatívumokról szól, szóval tökéletes volt.”
A kollekció tele van taknyos gitárhimnuszokkal, melyeket vicsorgó tinédzser attitűd hajt – de míg a tavalyi debütáló „Tough Luck” színtiszta pop-punk volt, addig a „Butterly In Black And White”-ban a trió új helyekre viszi hangzását. „Mindig találunk új hatásokat a különböző albumokon vagy koncerteken keresztül. Ez arra ösztönöz minket, hogy (valami újat próbáljunk ki), és változtassunk rajta, hogy inkább Riff Wood-ot tegyünk” – mondta Groves.
A csoport két leglenyűgözőbb koncertje a közelmúltban, a Green Day („Annyira szórakoztatóak, olyan színpadi jelenlétük van, és úgy tűnik, hogy nagyon jól érzik magukat a színpadon” – mesélte Russon) és Paul McCartney a „Get Back” turnéján. „A legőrültebb dolog volt személyesen látni őt” – emlékezett vissza Groves.
„Annyira inspirálnak minket a Beatles és az ő szólómunkája, így hihetetlen volt hallani, hogy a 60-as években írt dalait énekelték az emberek 2025-ben. 80 évesek énekeltek együtt nálunk fiatalabb gyerekek mellett. Hallani, ahogyan az emberek egyhangúan énekelnek, látni, hogy ez milyen hatással van a zenére és az életükre.” segíteni, de valami hasonlót szeretnél csinálni.”
Miután saját tudásukat csiszolták szülővárosukban, Riff Wood 2025-ben először turnézott Utah-n kívül. Az év elején adták első fellépésüket az Egyesült Államokon kívül. „Megtöltötte az agyunkat az a törekvés, hogy minél több emberrel megosszuk a zenénket” – mondta Groves. „Nem a befolyásért, hanem azért, mert a rajongókkal való kapcsolattartás olyan gyönyörű dolog. És minél nagyobb a szoba, annál jobb érzés.”
Nézze meg a többit Julia MigenesAz alábbiakban Riff Wooddal készített interjút, ahol arról is meséltek, hogy beleszerettünk az Oasisba, együtt dolgoztak a jelenet ikonjával és a Green Day régi producerével, Rob Cavalloval, a „rock újjászületéséről” a Z generációban, és még sok másról.
Julia Migenes: Hé, Riff Wood! Megjelent a 'Butterfly In Black And White' a világon – más érzés ez a lemez, mint a 'Tough Luck'?
Aprítógép: „Kicsit más, de fejlettebb. Érettebbnek tűnik. Ugyanazok a Green Day által ihletett gyökerei vannak, mint a „Tough Luck”, de remélhetőleg azt is hallja, hogy túlléptünk ezen.”
Ligetek: „Elkezdtünk különböző akkordmeneteket használni, időjelekkel játszani, és új témákról írni. Próbáltunk egy kicsit kreatívabbak lenni a dalok létrejöttében.”
Russon: „Nyilvánvalóan a hangunk is megváltozott, ahogy öregszünk. Ha megnézzük a régi videókat, határozottan megpróbáljuk lemásolni Billie Joe Armstrongot – de az ő lemezével megtaláltuk a saját hangunkat, és tudjuk, kik vagyunk (együttesként). Nem hiszem, hogy tudatosan teszünk bármit is annak érdekében, hogy valamit bebizonyítsunk az embereknek, de úgy gondolom, hogy ez az album természetesen nem fog hallani, de a People Green Day még mindig ezt mondaná. „Fekete-fehér pillangó”
Szóval ki ihlette ezt a lemezt?
Russon: „Néhány dal két éve íródott, néhány újabb. Tehát a Green Day, a Radiohead és a The Beatles keveréke.”
Aprítógép: „A Police és a Van Halen ihlette meg a dobolásomat ezen az albumon, Tré Cool és Travis Barker mellett.”
Groves: „Most elmentünk és megnéztük az Oasis dokumentumfilmet, Ne nézz vissza dühösen. Hihetetlenül erős volt látni, mennyit jelent még mindig a zenéjük az emberek számára, ezért mostanában az összes albumukat meghallgattuk.”
Az album producere Rob Cavallo, aki a Green Day 'Dookie' és 'American Idiot', valamint Paramore 'Brand New Eyes' és My Chemical Romance 'The Black Parade' mögött áll. Ez egy lenyűgöző társjel…
Russon: „Minden alkalommal, amikor bemegyünk a stúdióba, azt a gitárt látjuk, amellyel Billie a Good Riddance (Time Of Your Life) felvételéhez használt, a Goo Goo Dolls az Irishez, a Paramore pedig az „Az egyetlen kivételhez”. Annyira szürreális és észbontó volt.”
Groves: „Rob a legjobb abban, amit csinál. Mindig arra ösztönöz minket, hogy jobbak legyünk, és megvan a módja annak, hogy a legjobb teljesítményt hozza ki belőled, de a stúdióban lenni sokkal hidegebb, mint amire számítottam. Megtanított minket, hogy legyünk olyan őszinték, amennyire csak lehet. Ha túl sokat veszel, egy dal elveszti hitelességét – és néha a tökéletlenség sokkal érdekesebb.”
@riff.wood Mit gondolsz erről? #hírdal #akusztikus #zenekar #összhang #hegy
A „Butterfly In Black And White” igazi játékélményt rejt magában…
Russon: „Ez mindig is ösztönös volt számunkra. A „Tough Luck”-t még azelőtt írták, mielőtt még rajongóink lettek volna, így csak azt a zenét csináltuk, ami izgalmas volt számunkra. Ezt folytattuk ezen az albumon is.”
Groves: „Nem érezzük úgy, hogy meg kell felelnünk senki elvárásainak. Végső soron, ha a zene hamisítvány, és semmit sem jelent neked, akkor valószínűleg senki másnak nem fog jelenteni.”
Miről énekelsz a 'Butterfly In Black And White'-ban?
Groves: „Ezek a dalok vagy valami olyasmiről szólnak, amit az életünkben megtapasztaltunk, és amihez a zenét ki kellett használnunk, vagy valamiről, amit megfigyeltünk a világban. Végső soron a lemez a remény megtalálásáról szól, még akkor is, ha úgy érzi, hogy talán nincs is.”
Manapság nagyon rosszak a dolgok, különösen a te korosztályodban. Úgy érzi, ez a pozitivitás fontos energia, amelyet ki kell adni a világnak?
Russon: „100 százalék. A zenénket hallgató emberek többsége egyidős velünk. Mindannyian hasonló dolgokon megyünk keresztül, és hamarosan mindannyiunknak fel kell vennünk ezt a nagy világot. Reményt akarunk adni a generációnknak.”
Groves: „A zene valóban a legerősebb, legösszetartóbb dolog. Annyira sok a gyűlölet most a világon, és mindezek az őrült dolgok történnek; ez nagyon végzetnek és komornak tűnik.
„De ezt a zenén keresztül kifejezni, és megpróbálni némi pozitivitást kínálni az embereknek, nagyszerű módja a segítségnyújtásnak. Ez nem egy politikai rekord, de van egy üzenete, hogy „minden rendben lesz”, és a rossz dolgok ellenére is reménykednünk kell.”
Akkor alakult, amikor a pop-punk újjáéledt a TikTokon, de ez az újjászületés hamar inkább a nosztalgiává vált, mint bármi újdonsággá. 2026-ban úgy érzi, mintha egy jelenet része lenne?
Russon: „Jelenleg van néhány fantasztikus fiatal zenekar, akikkel összebarátkoztunk: The Paradox, Trueblood, The Cherry Bombs, Willowake. De szerintem sokan nosztalgiaként tekintenek rá.”
Groves: „Határozottan nosztalgikus a szüleink korosztálya számára, de azt hiszem, hogy a fiatalabb generációk nagy része a (90-es és 2000-es évek) zenei korszak felé vonzódik, mert még mindig hitelesnek és hitelesnek tűnik. Ezt fedezzük fel (a streamelésnek köszönhetően), így a mi zenénk is lesz, ha mindannyian hajlandóak megosztani.”
Aprítógép: „Úgy tűnik, hogy a rock újjászületése (a mi generációnkkal). A mesterséges intelligencia térnyerésével az emberek most valami igazit akarnak.”
Megjelent a 'Butterfly In Black And White'. Riff Wood bolti akusztikus show-sorozatot játszik a jövő héten az Egyesült Királyságban – jegyeket itt találsz.
