Sofia Coppola gyengéden beszélt néhai édesanyjáról és családjuk filmes hagyatékáról a BFI Londoni Filmfesztiválon csütörtök délután.
Az Oscar-díjas, leginkább a rendezésről ismert A szűz öngyilkosok (1999), Elveszett a fordításban (2003) és Marie Antoinette (2006) bevallotta, hogy ez utóbbit nem tudta volna elkészíteni Bill Murray és Scarlett Johansson Tokióban játszódó műfaji összecsapásának díjátadó sikere nélkül. „Ingyenes bérletet kapsz, hogy azt csinálj, amit akarsz” – mondta Edith Bowman interjúalanyának a londoni Royal Festival Hallban. „Nem tudtam volna megtenni [Marie Antoinette] korábban, mert nagyszabású, nagy költségvetésű film volt. Tehát azért [Lost in Translation] sikeres volt, emberek [were] közeledik hozzám: „Mit akarsz csinálni?”
A válasza? Finoman lendületes, cukros színjáték a szerencsétlenül járt 18. századi Franciaország királynőjéről Kirsten Dunsttal a főszerepben. Eleanor Coppola – aki 1971-ben Francis Ford Coppola filmrendezőtársával látta el Sofiát – lányára fordította a kamerát, és több mint 80 órányi kulisszák mögötti és forgatási eseményt örökített meg, miközben azon töprengett, hogy mit jelent egy anyának nézni 34 éves lányát munka közben. A dokumentumfilm Marie Antoinette készítéseamelyet Sofia Coppola és Aaron Matthews szerkesztő állított össze Eleanor közeli barátai közreműködésével, itt vetítik a 70. Londoni Filmfesztiválon, két és fél évvel Coppola halála után.
Amikor Coppola eljött leforgatni a lányát (aki valójában a Versailles-i palotában forgatott), Sofia emlékezett, hogy a dokumentarista azonnal filmes módba váltott. „De nagyon jó volt, hogy a forgatáson szerepelhetett, mert ez egy nagy, stresszes, ijesztő projekt volt” – mondta a fiatalabb Coppola. „És amikor az anyám megjelenik… Mindenki örült, hogy ott lehet a mamám, mert nagyon alapos jelenléte, és mindig is szeretett meglátogatni. […] És szeretett a díszletben lenni, mert szerette a jelmezeket és a látvány szépségét, valamint a virágokat és a fűzőket.”
Coppola nem tudta, hogy anyja mennyi felvételt tárol az archívumban. „Hazamentem Észak-Kaliforniába… és ő azt mondta: „Ó, vegyük ki azt a felvételt.” Újra meg akarta nézni, és én még soha nem láttam. Aztán órákig tartottak ezek a felvételek a forgatáson, és ez igazán visszahozott engem. Izgatott volt ettől, például: „Csináljunk belőle valami fontos dolgot. Mit tehetünk vele? Így hát elkezdtünk beszélni arról, hogy mi történhet vele – emlékezett vissza Coppola –, majd néhány éve elhunyt. Élete végén azt mondta: „Azt akarom, hogy megjelenjenek a könyvem, és azt akarom, hogy ez a film is elkészüljön.” És ezért úgy éreztem: „Rendben, meg kell tennem.”
Egy nagyon édes pillanatban Coppola elgondolkodott azon, hogy most szülő lehet, és hogy ez miért is befolyásolta kapcsolatát a dokival. „Nem tudtam, mekkora kihívás lesz, de ajándék volt, hogy időt tölthetek a készlet megtekintésével [through] anyám szemeit, majd úgy látom, mint egy anyát, aki engem figyel. Most már majdnem felnőtt lányaim vannak. Anyaként tekintek rá, szóval ez egy igazán értelmes projekt volt számomra.”
Bowman végigvezette Coppolát karrierje fő mérföldkövein, többek között Szűz öngyilkosokamely abból a vágyból született, hogy hiteles tinédzser kapcsolatokat ábrázoljon. „Felnőtt koromban nem láttam olyan filmeket, ahol a tinédzser lányok normálisak lennének… Egyszerűen nem láttam sok olyan karaktert, akikkel kapcsolatban voltam, és tisztelettel bántam velük” – magyarázta. „A tinifilmek mindig olcsók voltak, és rossz fotózásuk volt!”
A közönségnek egy klipet mutattak be az álmodozóknak írt melankolikus drámájából, Elveszett a fordításbanCoppola pedig dicsérte Bill Murray improvizációs munkáját, és elárulta, hogy egy évet töltött azzal, hogy felkutassák őt a filmhez, és az ő közreműködése nélkül nem sikerült volna.
A témában Marie Antoinette – amely a megjelenéskor vegyes kritikákat kapott, de egészen kultikus klasszikussá vált – Coppola így emlékezett: „Akkoriban az emberek nem szerették [Dunst’s] teljesítmény. Azt hiszem, ilyenek voltak: „Mi történik a különböző akcentusokkal?” – nevetett. Coppola később így nyilatkozott az amerikai színésznővel folytatott sok együttműködéséről: „Csak megvolt neki ez a különleges tulajdonsága, ez a mélysége a szemében, ez a humorérzéke, ez a játékos tulajdonsága.”
Az ülés legvégén Bowman megkérdezte: Mire számíthatunk ezután? Coppola azt válaszolta, hogy miután két dokumentumfilmen dolgozott (Marc Jacobs-filmje a tavalyi Velencei Filmfesztiválon volt sláger), még mindig lenyűgözi a „filmvarázslat”, és visszatér az „íráshoz, alkotáshoz, a világ elképzeléséhez és a kihívás elképzeléséhez”.
A 70. BFI Londoni Filmfesztivál október 7-18.
