Soledad Sevilla Semperére vár

Alicante,

Párhuzamos vonalak, nagyon közel egymáshoz, amelyek kibontakoznak, aprólékosan és teljesen elfoglalják a vásznak felületeit, hipnózishoz közeli hatású rezgéseket váltanak ki. Ezek a vonalak határozzák meg Soledad Sevilla legújabb sorozatát – Fehér horizontok, kék horizontok, Martin Ágnes és Várom Semperét-, az Alicantei Kortárs Művészeti Múzeumban megtekinthető darabok, amelyek az utolsó csoport címét felvevő kiállítás középpontjában állnak. MACA.

Ennek a központnak az eredete szorosan kötődik magához a szintén alicantei Semperéhez, aki 1960-ban ismerkedett meg a valenciai Sevillával, hosszú barátság szövődött köztük, amely némileg összefüggett mindketten a vonal iránti érdeklődéssel és azzal a lehetőséggel, hogy geometriákat strukturáljanak vele, amelyeknek nem kell szigorúak, de lágyak és érzelmesek lehetnek.

Sempere 1985-ben halt meg Onilban, ahol született, de a szerző rokonsága vele akkor sem szűnt meg. A legutóbbi sorozata, és nagyon nyilvánvalóan az is Várom Semperéttőle ihletett, és új vonalakban és fényekben is tisztelegnek előtte, amelyek a szigorú kompozíciókban együtt léteznek.

A Rosa Castells kurátora által rendezett MACA kiállítás a hetvenes évek sevillai képeivel kezdődik az intézmény gyűjteményeiből: modulok és variációk körüli kutatások; szimmetriák, elforgatások és elmozdulások által meghatározott rácsok. Ezek az elméletileg ismétlődő formák pozitív és negatív formában jelennek meg, és átlátszó hordozókra, például acetátra, reprográfiai technikákkal bővülnek, így kettősséget keltenek: fel és le, jobb és bal között.

Valamivel később, a hetvenes évek végén Sevilla egy sor fehér hátterű vásznat, olykor diptichont készített, amelyekben ezek a cselekmények vagy rácsok egyetlen lineáris elemhez való ragaszkodásból fakadtak, a végtelenség hivatásával; átlósan végrehajtott repüléshez vagy repüléshez hasonlítható. Az utolsó darabban, 1980-ban, ez a modul az egész felület királya.

De az utazás azonnal belemerül a többi jelenlegi szövetbe, a nagy formátumba, és mégis – meg fogjuk érezni – a növekedési tendenciával. Úgy tűnik, hogy a szálaknak és szálaknak életük túlmutat a méretükön, még a nézőt is beborítják, és mégsem állnak meg az önvizsgálat szolgálatában.

Tisztelet Martin Ágnes előtt (2023) tiszteleg az amerikai lineáris, mindig meleg cselekménye előtt, de azon szövegek előtt is, amelyekben ezt a geometriát megfogalmazta. Ez az út a figyelem és a tudat azon síkjához, ahol az elme tudja, amit a szem nem látott.. A MACA az első olyan tér, ahol ezek a művek eljutnak a nyilvánossághoz.

A sorozat Várom Semperéta maga részéről a szín romlásából, a technikákkal és méretekkel való tesztelésből adódott. Ez a kísérletezés, a próbálkozások és a hibás munkavégzés igénye magyarázza azt a tényt, hogy Sevilla mindig a projektek köré alkot: Egyetlen festményen nem mondok el mindent, amit el akarok mondani, több festményre, több pillanatra van szükségem. Az ötleteket nehéz kidolgozni, szinte olyanok, mint egy könyv, mint egy regény, amely fejezetekre, szakaszokra épül; Van mit mesélni, és ezt lépésenként kell megtenni. (…) Ha ez az imázs közel áll ahhoz, vagy ahhoz hasonló, amit el szeretnék érni, akkor rengeteg munka van a fejlesztésén, tökéletesítésén, kimerítésén is.

Ezek a művek és a díszletek egyaránt kék horizontok és fehér horizontok (2022-2024) egy kis alicantei gouache szemlélődéséből születtek, amely pontosan Sevillához tartozik. Azokban az években a művésznő Granadába költöztette műtermét, miközben Madridban maradt, csak néhány ceruzával és a Sempere gouache-szal.

A horizont fogalmáról való elmélkedései néhány papírra festett grafitvázlatban, majd nagy formátumú vásznakon is meghozták gyümölcsüket, ahol a művésznő akrillal, szabadkézi, korábban párhuzamosan rajzolt vonalakat szemléltet. Ezeken a fehér hátterű műveken ezek a szürke vagy kék vonalak határozzák meg a teret; A vízszintes, függőleges vagy átlós vonalak vizuális utat jelölnek ki, és lágy variációkat nyitnak meg, amelyek nem éteri, hanem nyilvánvaló rezgéseket keltenek.

Sevilla munkafolyamata, amelyben festés közben a vászon járásával jár, apró eltéréseket, idézőjelhibákat vagy túlzott tintát eredményez, amelyeket természetesen a végeredmény lényeges részének tekint. Geometriai absztrakcióiban nem tagadja a gesztust, bár tartalmazza.

“Soledad Sevilla (Semperére vár)”

ALICANTEI KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM. MACA

Plaza de Santa María, 3

Alicante

2026. február 20-tól május 17-ig