Madrid,
Hamarosan nyolcvan éves lesz a mexikóvárosi Casa Luis Barragán, annak ellenére, hogy a radikális modernitást az évtizedek múlása nem kérdőjelezi meg. Az 1948-ban épült, az építész által pontosan negyven éve lakott, közkedvelt környéken található, amellyel külsőleg nem ütközik, belső tereiben pedig a mexikói népi építészet és a nemzetközi modern építészet nyomait ötvözi, emeletét nagyon különböző helyiségekre osztva, amelyekben a fények és a tükröződések rendkívüli játékai jelennek meg. Színes is.
A húsz éve együtt dolgozó, ugyancsak mexikói Francisca Rivero-Lake és Carla Varea alkotta Lake Varea művészpáros, akik pályafutásukat a fotózásra fókuszálják (bár ők is készítenek videókat, textileket, performanszokat, videókat vagy installációkat), már pályafutásuk kezdetén döntöttek úgy, hogy ezt a Barragán által még nem lakott terek megközelítéséből teszik. értelmiségi, amilyen ma.
Intim megközelítés: az időtartama miatt – 2006-tól egészen tavalyig jártak a házban -, valamint azért, mert a művészek saját kapcsolatukkal egy időben mélyedtek el Barragán személyiségében és otthonában, ezért a madridi Casa de México Alapítványnál bemutatott javaslatuk az „Adorado Barragán” címet viseli.
Első spanyolországi intézményi kiállításukon, amelyet Elena Navarro kurátor, azokból a képekből láthatunk válogatást, amelyeken a Varea-tó ezt a mexikóiak által jól ismert, ma turisták által is gyakran látogatott helyet kívánta szemügyre venni, ahogyan addig nem tették: a puszta szemlélődés helyett az élményt helyezik előtérbe, és tisztelegve Chucho Reyeyek előtt. Ez a festő és régiségkereskedő, aki munkáiba a mexikói populáris kultúra ikonjait és közönséges anyagokat építette be, felkérte Barragánt, hogy olyan szférákat vezessenek be otthonába, amelyek megsokszorozták a szem lehetőségeit: kerek tükrök, az országban nagyon kedvelt fényvisszaverő tárgyak, bővítik térérzékelésünket, és a duó fotóin is láthatók.
A Varea-tó a Casa de México-ban ránk váró munkában a halszem technikához, a nagylátószöghöz folyamodott; Így ezek a kompozíciók kaleidoszkópos módon merítenek el bennünket olyan helyeken, amelyeket Barragán nagyon szeretne – egy olyan megközelítésből, amely a pár együttéléséről árulkodik arról, ami megmaradt belőle, ahol élt, köszönhetően részben felesége, Ana María és a hozzá közel állók vallomásának –, de sok költői szórakozás is van bennük.
Magával ragadó fotóinstallációnak tervezett – amelyben a falakat a Barragán házára emlékezve sokak által eszébe jutó meleg rózsaszín tónusra festették, és néhány tükörgömb is visszarepít rá – ez a tárlat, ahogyan tették, az építmény belső tereire jellemző letisztult falakba és textúrák játékába invitálja a nézőt; az építész mindennapjait kísérő tárgyakban (könyvei; soha nem eredeti poszterei, Picasso, Albers vagy Leonor Fini; Pritzker-díja, a második odaítélt Henry Moore kevéssé ismert szobra), valamint az ablakokon át beszűrődő erős fényekben. Egyes esetekben ezek a szerzők még a holdat is felhasználták.
Ehhez a projekthez, amelyhez nemrégiben könyv is megjelent, akár tizenöt, analóg és digitális kamerát használtak, és persze ezeknek az ismétlődő gömböknek (obszidián, üveg…, mindig kézzel készített, ezért szabálytalan) lehetőségét, hogy minden helyiséget megmutassanak a szem által látotton túl.
Ebben a házban, amely Barragán menedéke volt, és amelyben tökéletesítette azt a sajátos stílust, amelyben a haciendák és a kolostorok jellegzetességei ötvöződött, az összes bútort ő készítette vagy vásárolta, így nem nehéz élőlényként megközelíteni a helyet, akár minden látogató számára és pillanatról pillanatra változik; Röviden, olyan építészetként, amellyel bizonyos érzelmi kapcsolatokat lehet kialakítani, és amelyben szórakozni lehet, akárcsak a Varea-tó.
Az építészet alapvető tematikus tengely ennek a duónak a gyártásában, amely tavaly januárig részt vett a New York-i MoMA-ban, a „New Photography 2025” kollektívában, a Yale Egyetemen vagy a Vitra Design Múzeumban pedig már kiállították sorozatukat. Modern Paparazzaköltői portrék – spontán és külső – egyedi házakról, amelyeket az Egyesült Államokban tervezett olyan tekintélyes modern építészek, mint Walter Gropius, Marcel Breuer, Richard Neutra, Rudolph M. Schindler, Ludwig Mies van der Rohe és Philip Johnson. Akkor is mindegyiket élő karakterként kezelték, de már nem a közelségből, hanem a kukkolásérkezésük előzetes bejelentése nélkül.
Varea-tó. “Imádott Barragán”
CASA DE MÉXICO ALAPÍTVÁNY SPANYOLORSZÁGBAN
C/ Alberto Aguilera, 20
Madrid
2026. február 26-tól május 10-ig
