Ximo Michavila a Bancaja Alapítványnál, egy másik lehetséges szerep

2026.10.06. Ximo Michavila a Bancaja Alapítványnál, egy másik lehetséges szerep

Tavaly augusztus végén hallottuk Ximo Michavila, a valenciai művész halálhírét, aki az akadémizmus varratában kezdte meg útját, hogy fokozatosan a nem hideg geometriát tegye nyelve alapjává, sőt az impresszionisták által már előrehaladott utakon közelítsen meg az absztrakciót.

Ekkor a Bancaja Alapítvány véglegesítette a születése óta eltelt évszázad emlékét megörökítő antológia részleteit, a Juan Manuel Bonet által rendezett kiállítást, amely hat évtizedes pályafutását tekinti át a teljesen figuratív kezdetektől a zenei ihletésű darabokig, geometrikus kompozícióin vagy közel a hatvanas és hetvenes évek tájképének konstruktivizmusához. A közel százat összegyűjtő kiállítás legújabb darabjai 2004-ből származnak, és néhány nem publikus lesz, mint pl. éjszakai hívás (1980 körül), Hajnal (2004) ill R+A2:C7-646 (1982).

Az oktatáshoz kötődő, kultúrára érzékeny családban, L'Alcorában született Michavila gyermekkorában a polgárháború áldozata lett – egy saguntói bombamerénylet testi és intim sérüléseket is okozott neki –, majd a családi nyomokat követve először tanári képzettséget szerzett, mielőtt beiratkozott a San Carlos-i Királyi Képzőművészeti Akadémiára, ahol később Seimmervia és Gizioorgban dolgozott. de Chirico, Sironi, Morandi, Magnelli vagy Fontana. Ettől a tanulási szakasztól kezdve a Segovia-székesegyház – Zuloaga alapján -, a turéganoi Plaza Mayor – sokkal szintetikusabb vízióból – és a Cuenca-hegység, amelyet a Madridi Iskola által akkorihoz hasonló szemszögből figyelt meg, Valenciába került. Természetesen Valencia és környéke is átjárta vásznait: a nosztalgiában külvárosi cirkusz (1956), a kikötő két geometriai nézetében (Csónakok a kikötőben1956 és Hajógyár1958) és az Albufera más szintetikus ábrázolásaiban, amelyek előrevetítik azokat, amelyeket későbbi aktív korában fog kifejleszteni.

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

A tanítást nem mellőzve, egymást követő években tagja volt a valenciai avantgárd alkotást meghatározó csoportoknak: a Los Siete, a Parpalló, a Mediterrane Artistic Movement és a Before Art. Némelyikben egybe tudott érni Ángeles Ballesterrel, Vicente Castellanóval, Aguilera Cernível, Juan Genovésszel, Juan Portolés Juannal, Eusebio Semperével és olyan újabb figurákkal, mint Elena Asins, Soledad Sevilla, Teixidor vagy Yturralde. Ebben a fázisban Michavila nemzetközi vetítésre tett szert, kiállíthatott Olaszországban vagy Argentínában, valamint az 1960-as Velencei Biennálén is, és mindenekelőtt személyes és kreatív barátságot kötött Amadorral, Luis Carunchóval (aki beépítette a Kandinskyben, madridi galériájában tartott konstruktivista kollektívába), Amadeo Gabinoval, Palaedo Iglesi José Maríasszal, Ruel Gabinóval, José Maríasszal. Jesús de la Sota.

Irányítása alatt munkája utat tört magának a geometria felé, és kibővítette annak formátumainak sokszínűségét a festőállványfestéstől a templomok és középületek falfestményeiig vagy a hajók díszítéséig. Valójában nem is lehet értékelni Michavila egész pályafutását anélkül, hogy ne elemeznénk falfestői munkásságát, először figuratív – és a primitív mesterek és az olasz Novecento megfigyelője –, majd geometrikus, gyakran acél felhasználásával. Geometriai hagyatékának egészét nem sértette meg, ha azt nézzük, az olasz térbeliség a dombormű és a monokróm használatában, annak ellenére, hogy referenciái között szerepelt Herbin, az orosz konstruktivisták, Max Bill, Richard Mortensen, Vasarely vagy a kinetikusok is, és nem félt attól, hogy az ő vagy a motívumait minden urbanizmussal együtt szennyezze.

Vonalos munkásságának arany évtizede 1968 és 1978 közé esett, ezen a kiállításon pedig olyan képek, mint pl. Galaxy (1976) ill Hajnal (1972).

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, ValenciaXimo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Szinte soha nem hagyta volna fel ezt a linearitást, annak érzelmi és lírai lenyomatával egészen 1978-ig és sorozatából. A Llaciránti szeretetéből fakadt Albuferaés annak alsorozata A folyó. Aztán egy bizonyos válság után, amely arra késztette, hogy a geometriai utat kimerültnek tekintse, kezdett elmerülni azokban a szinte elvont hajlamú, híg ecsetvonásokkal teli darabokban, amelyek egy évtizedig foglalkoztatják, és zenei alapú kompozícióinak előzményei lesznek: a ciklusban Ellenpontintenzív palettájú műveket szentelt olyan kortárs szerzőknek, mint John Cage – akit az első Encuentros de Pamplonában hallott -, Kurt Weil, Arnold Schönberg és Pierre Schaeffer.

Elmondhatjuk, hogy a természet – a vizek, a növényzet és a körülöttük kialakuló egyszerű építmények – a geometria mellett alkotásának másik nagy tengelye volt, s ennek romlását nem feledte, és nem is törődött vele. Saját fényképeiből és életfeljegyzéseiből dolgozott, és ezek közül néhányat fokozatosan kiállítottak a Theo Valencia teremben, amelyet később La Nave-nak neveztek. Tudta, hogyan kell megragadni a nádas vagy a rizsföldek által árnyalt fényt, a termények között jelenlévő fényt, a nád vagy az algák mozgását vagy a szél és a felhők vizein való áthaladást. Ettől a pillanattól kezdve kiemelkedik L'alqueria (1981), bár észlelni fogunk egy enyhe geometriai túlélést, amely Kupkát idézi El Palmar (1980).

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, ValenciaXimo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, ValenciaXimo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Az összeállítást bőséges dokumentáció teszi teljessé: e művész archívumát a Valenciai Tartományi Tanács Általános és Fényképészeti Archívuma őrzi, amely eredeti katalógusokat, brosúrákat, kiállítási plakátokat, fényképeket, levelezést, a színházi díszlettervezői munkásságáról készült terveket és képeket kölcsönzött erre az alkalomra; Díszleteket dolgozott ki Max Aub, Samuel Beckett, Jean Cocteau és García Lorca szövegeihez.

Pályája nem volt lineáris és nem stagnált; úgy tűnik, letelepedett, szinte egyformán figyelmes maradt a hatásokra és saját igényeire.

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, ValenciaXimo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Ximo Michavila. Százéves (1926-2026). Bancaja Alapítvány, Valencia

Nikola G.
Nikola G.
A budapesti művészeti élet inspirál nap mint nap, és az ArtPortalon keresztül szeretem megosztani ezt a szenvedélyt. A hazai és nemzetközi művészet új történeteit keresem minden cikkben.

Szólj hozzá!

12 − 9 =