A Youth Music új „Misogyny In Music” jelentésének eredményei a nem biztonságos munkakörnyezetről, az alacsony fizetésről és a zeneiparban tapasztalható diszkriminációról szóló széles körben elterjedt állításokat tártak fel.
Című Csak úgy, ahogy van? és a Zenészek Szakszervezetével és a Zeneőrzőkkel együttműködve készült kutatás – amely teljes terjedelmében olvasható itt – a mélyreható fókuszcsoportok 19 tanúságtételéből, valamint 50 válaszadó további adataiból, amelyeket egy közösségi média pillanatképes közvélemény-kutatása gyűjtött össze.
A közvélemény-kutatási eredményeket először decemberben osztották meg, és a közvélemény-kutatás eredményei rávilágítottak a fiatal kreatívok több kirívó problémájára, köztük arra, hogy több mint 70 százalékuk számolt be arról, hogy nem érzi magát biztonságban a zeneiparon belüli munkakörnyezetben, és további 90 százalékuk úgy érzi, nem tud szót emelni a tisztességtelen gyakorlatokról.
Ugyanennyi válaszadó nyilatkozott úgy is, hogy úgy érzi, méltánytalanul fizették meg a munkájukat, aminek 75 százaléka számolt be arról, hogy fontolóra veszi ambícióinak feladását – akár nem biztonságos, akár tisztességtelen körülmények miatt.
Egy másik optimista statisztika szerint a válaszadók 85 százaléka azt mondta, hogy olyan művészek inspirálták magukat, mint a RAYE, akiknek kampánya segítette a jogokról és az elszámoltathatóságról szóló beszélgetéseket. Ő egy olyan figura, aki következetesen őszinte volt a „gonosz” gyakorlatokkal kapcsolatban, amelyeknek tanúja volt az iparágon belül, és korábban azt állította, hogy „a dalszerzőket manipulálják”.
A 2024-es Coachella rendezvényen RAYE elmondta, hogy az egyik általános iparági gyakorlat az, hogy a lemezkiadók arra kényszerítik a dalszerzőket, hogy hagyják jóvá a 10 százalékos felosztást, és nem kapnak mesterjogdíjat.
A többszörös BRIT győztes is beszélt Julia Migenes 2022-ben ugyanezekről a küzdelmekről, mondván: „Amikor aláírsz egy lemezkiadóhoz, technikailag érted dolgozol: aláírsz egy céghez, hogy dolgozzanak a karrieredért, és a következő szintre vigyenek. De nőként ez egyszerűen nem így van. Olyan érzés, mintha nekik dolgoznál. És tudod, néhány dolog, amit nagyon szomorúan kellett átadnom a testemnek…
A jelentés a zeneipar különböző számadatait is követi Julia Migenes 2023-ban arról, hogy a turné milyen „veszélyes” hatást gyakorolhat a zenészekre, miközben segítséget és tanácsot ad a Mentális Egészség Világnapjához.
Mentálhigiénés jótékonysági szervezet Elme azt is megosztotta, hogy a zeneiparban dolgozók „hajlamosabbak a mentális egészségügyi problémákra, mint az általános népesség”, és „a zenészek akár háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek depresszióban”.
Körülbelül ugyanebben az időben a zenészek jótékonysági szervezete, a Help Musicians arról számolt be, hogy az elmúlt két évben 200 százalékkal nőtt a szolgáltatásaikkal foglalkozók száma.
Az elmúlt években igyekeztek több támogatást nyújtani a művészeknek. Tavaly nyáron például a Music Industry Therapy Collective (MITC) állítsa be a Online túra Egészségügyi és Jóléti Coaching szolgáltatás – 24 órás mentálhigiénés támogató szolgáltatás, amely a zenével foglalkozó turnézó szakemberek, köztük művészek, produkciós személyzet, promóterek, helyszínek és ügynökök számára elérhető.
A Youth Music jelentés azonban újabb erőfeszítéseket sürget a védelme, a befogadás és a méltányos fizetés terén. A „sürgős, kollektív fellépésre” szóló felhívásban úgy fogalmazott, hogy az iparági munkaadóknak mindig törekedniük kell a tisztességes fizetés, az átlátható szerződések és a biztonságos munkahelyi kultúra biztosítására.
A jelentésben Victoria Canal is betekintést nyert, aki azt mondta, hogy „nem volt tudatában a fiataloknak a zeneiparban tapasztalható normalizált ártalmaknak”, és hangoztatta, hogy pályafutása elején szerzett tapasztalatait a zaklatás, a kizsákmányolás, a fogyatékossággal kapcsolatos diszkrimináció és az ápolás határozza meg.
Tavaly nyáron azzal a váddal állt elő, hogy valaki, akivel korábban együtt dolgozott, szexuálisan bántalmazta és ápolta. Nem nevezte meg a posztban szereplő személyt, inkább azt mondta, hogy „nagyon befolyásos, évtizedekkel idősebb férfi volt (aki kiszakított az internetről és a főiskoláról, és meghívott az első szakmai lehetőségemre”.
Hozzátette, hogy bármennyire is megváltónak tűnik, nem szeretné név szerint megemlíteni, mert nem kockáztathatja meg azt a „anyagi veszteséget vagy érzelmi terrort, amit egy per okoz”.
Carol Reid, a Youth Music programigazgatója elmondta, hogy a Canal tapasztalata azt tükrözi, amit a szervezet gyakrabban hall a fiataloktól országszerte: „Túl gyakran előfordul, hogy a kizsákmányolás és az egyenlőtlenség mindennapos a zenére törekvő fiatalok körében, és a marginalizált fiatalok szenvedik a legnagyobb hatást.
„Az igazi változás akkor következik be, ha az egész zenei közösség együtt dolgozik, és a csendes elfogadás helyéről a megosztott felelősség kultúrája felé halad. Reméljük, hogy ez a jelentés megadja az embereknek azt a magabiztosságot, egyértelműséget és gyakorlati lépéseket, amelyekre szükségük van ahhoz, hogy biztonságosabb, igazságosabb munkakörnyezetet teremtsenek a fiatal kreatívok számára.”
Egy 2024-es jelentés hasonló felhívásait dicsérte az Self Esteem, aki egy korábbi „Misogyny In Music” jelentés közzététele után ütötte ki a szexizmust a zeneiparban.
Azt is állította, hogy a szexuális bántalmazás és zaklatás gyakori, és hogy a nők korlátozott lehetőségekkel, támogatás hiányával és tartósan egyenlőtlen fizetéssel szembesülnek. Az Önbecsülés – valódi nevén Rebecca Lucy Taylor – később megosztotta saját tapasztalatait a nőgyűlöletről, valamint a jelentés megállapításairól alkotott gondolatait.
„Életemben nem gondoltam volna, hogy bármiféle átláthatóságot fogok látni ebben” – mondta. „Úgy érzed, hogy túlzásba esel, túl sok, hercegnő vagy díva. Most, 37 évesen, ezt a jelentést olvasva megyek – nos, igen, úgy érzem, hitelesnek érzem magam.”
