Egy vizsgálat megállapította, hogy Izrael kormánya „jól szervezett kampányt” szervezett, hogy az Eurovíziós Dalfesztivált „puha hatalom” eszközként használja.
A vizsgálatot végezte New York Times és azt állítja, hogy Izrael államilag támogatott befolyásolási kampányt folytatott az Eurovízió korábbi kiadásai során, ami szította a találgatásokat, miszerint az eredmények torzultak.
A jelentésben New York Times azt állítja, hogy az izraeli kormány a dalversenyt „az ország lobogó hírnevének égetésére és a nemzetközi támogatás felkeltésére” használta, és promóciós erőfeszítéseket tett a verseny körül 2018-ig.
Azt állítja, hogy a kormány legalább 1 millió dollárt (730 000 fontot) költött az Eurovízió marketingjére. A finanszírozás egy része Benjamin Netanjahu miniszterelnök hasbarai irodájától származott, amely a nemzet közképével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Csak 2024-ben állítólag 800 000 dollárt (587 110 GBP) különítettek el a verseny „szavazati promóciójára”.
A kormányoknak nem szabad beavatkozniuk a szavazásba, és az Eurovízió igazgatója, Martin Green korábban azt mondta, hogy bár Izrael lépései túlzóak voltak, nem járultak hozzá ahhoz, hogy az ország 2024-ben (Eden Golan képviseletében) vagy 2025-ben (Juval Raphael képviselte) a második helyre kerüljön.
A New York Times arról is beszámol, hogy míg Izrael versenyzői olyan országok népszavazatát nyertek, ahol Izrael „mélyen népszerűtlen”, nincs bizonyíték arra, hogy kormánya robotokat vagy más titkos módszereket használt volna az összeredmény befolyásolására.
Tavaly Netanjahu megosztott egy képet a közösségi médiában, amely arra buzdította az embereket, hogy 20-szor szavazzanak Raffaelre, és állítólag Európa-szerte több Izrael-barát csoport is megosztotta ugyanezt a képet.
Doron Medalie, egykori izraeli Eurovíziós dalszerző megvédte a stratégiát, és azt mondta: „Mindenki féltékeny és izgatott, mert Izrael nagyszerű eredményeket ér el”.
A 2025-ös kiadás után egyes országok műsorszolgáltatói követelték a szavazási adatok megtekintését, mások pedig külső vizsgálatot kértek az eredményekről, és bár a verseny igazgatója megígérte, hogy az irányító testület felülvizsgálja a szavazást, a csoport soha nem kapott „teljes szavazatelemzést”.
A szavazási rendszer és az izraeli kormány erőfeszítései miatt nagyobb nyomás nehezedett tavaly júliusban, amikor Spanyolország egy londoni műsorszolgáltatói értekezleten vitára szólított fel Izrael részvételéről, és a szavazási rendszer megváltoztatását is sürgette.
A cseh veteránt, Petr Dvorakot felvették, hogy interjút készítsen az EBU (Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége) tagjaival Izrael részvételéről, és arra a következtetésre jutott, hogy bár a vélemények eltérőek voltak, egyesek „úgy érezték, Izrael mint állam néha valamilyen promóciós eszközként használja ezt az eseményt”.
Még abban a hónapban Green azt mondta, hogy Izrael lépései nem befolyásolták a 2025-ös verseny eredményét, de nem adott közelebbi pillantást az adatokra. Azt is tanácsolta a műsorszolgáltatóknak, hogy használják a közösségi médiát a szavazatok megszerzésére – amit az iroda úgy foglalt össze, hogy bár az online kampányok befolyásolhatják a szavazást, Izrael erőfeszítései nem tették ezt.
Titkos szavazást követően a műsorszolgáltatók hozzájárultak a szabályok módosításához a 2026-os verseny idejére, így az egy nézőre jutó szavazatok maximális száma 20 helyett 10-re csökkent. New York Timesamely már egy csapat a 2026-os izraeli belépő, Noam Bettan mögött, 10 alkalommal osztott meg közösségi médiában olyan promóciókat, amelyek arra ösztönözték az embereket, hogy szavazzanak rá.
„A közvetlen cselekvésre való felhívás alkalmazása, hogy 10-szer szavazzanak egy előadóra vagy dalra, szintén nem felel meg a szabályainknak, sem a verseny szellemének” – mondta Mr. Green, egyben megnyugtatva, hogy az ilyen kampányok nem befolyásolhatják a végső eredményt.
Izrael a tervek szerint részt vesz a 2026-os versenyen, amely holnap (május 12-én, kedden) kezdődik és ezen a héten folytatódik. Green decemberben nyílt levelet intézett az Eurovízió-rajongókhoz, amelyben arról a döntésről szólt, hogy a nemzetet bevonják az idei versenybe.
Elismerte, hogy „sokan közületek erős érzelmeket fognak érezni ebben az időben”, különösen a „közel-keleti események és az, hogy ezek a valóságok hogyan kapcsolódnak az Eurovíziós Dalfesztiválhoz”.
Ugyanakkor figyelmeztette azokat a rajongókat is, akik „azt akarják, hogy határozott álláspontot foglaljunk el a geopolitikai eseményekkel kapcsolatban”, kifejtette: „Az Eurovíziós Dalfesztivál csak úgy tudja továbbra is összehozni az embereket, ha gondoskodunk arról, hogy mindenekelőtt a szabályaink vezéreljenek”.
Izraelt a No Music For Genocide nyomás alá helyezte, amely több mint 1100 kulturális dolgozó és művész által aláírt nyílt levelet adott ki, amelyben felszólította a rajongókat, hogy bojkottálják az idei Eurovíziót, hacsak nem tiltják el Izraelt a részvételtől.
A nyílt levelet először április 21-én osztották meg, és Brian Eno, Massive Attack, Paloma Faith, Paul Weller, Kneecap, Hot Chip, Of Monsters and Men, IDLES, Primal Scream, Sigur Rós, Young Fathers, Mogwai, Black Country New Road, Erika de Casier, Dry Holnalsha, Dry Holnaldh, Óri Holnaldh, Óriás Attack aláírása szerepelt benne. Nemahsis, Macklemore, Roger Waters, Peter Gabriel, Vacations, Smerz, számos korábbi Eurovíziós döntős stb.
