Almeria,
Egy világ a művész képében, amelyben szívesen és kényelmesen érezheti magát; fürdött, ráadásul csendben. A szemlélőnek nem lehet kétsége afelől, hogy az általa látott szobák magánjellegűek, és nem lehet semmilyen interakciót folytatni a bennük időnként felbukkanó alakokkal, elmerülve a magányban, esetleg álmodozásban.
A belső terek minden más képi műfajnál jobban lehetővé teszik a nyugalom és harmónia sugallatát, a megtisztulást, amely lehetővé teszi, hogy kivetítsék bennük azt, amit a szemlélődő magában hordoz; a kis légköri változások, amelyeket egy bútor vagy egy festmény helyzetének változása generálhat, és természetesen a fény fokozatai; még azt a gyengéd dinamizmust is, amit egy nyitott fiók vagy egy darab olvadó vaj kelthet.
Ez alapvetően a barokk óta így van, bár néhány nagy hazai festő, mint például Vilhelm Hammershøi (ma a Thyssen Múzeumban található) és Edward Hopper a 19. és 20. században dolgozott. Mindenesetre ez az út soha nem oltott ki, amint azt az a tizenhat, negyvenes és kilencvenes évek között született spanyol művész bizonyítja, akik Almeríában vesznek részt a Kortárs Spanyol Realizmus Múzeumának új csoportos kiállításán. MUREC, „A küszöbtől. Tér és intimitás a kortárs spanyol realizmusban.”
A Juan Manuel Martín Robles és Bienvenido Simón Robles kurátora által szervezett projektbe meghívottak: José María Cuasante, José María Mezquita, Carlos Morago, Javier Riaño Urieta, Gonzalo Sicre, Álvaro Toledo, Pablo Carnero, Alejandra Caballerero, Sarvia Valria, Lara Pintos, Carlos Sagrera, Virginia Bersabé, Diego Vallejo és Isaac Expósito, utóbbiak a MUREC Young Realists Contest Award két kiadásának nyertesei.
Valamennyiük munkáira alapozva a tárlat arra kíván reflektálni korunk életvitelére, ábrázolási módozataira, hogy egyúttal azt állítja, hogy talán a képek telítettségével fémjelzett korunk, még a gondolati rétegek közvetítése nélkül nyilvánosságra kerülő intim terek telítettsége is a legkedvezőbb a csendből és a csendnek konstruált jelenetek megbecsülésére.
A MUREC-ben elénk kerülő terek soha nem lesznek laposak a lehetséges leolvasásukban: a félig nyitott ajtók vagy ablakok azokra a távollévőkre utalnak, akik így hagyták őket; A tárgyak és a falak díszítése vagy üressége is utal rájuk; és mindkettő egyformán menedéket nyújthat, ha keresik a kollektív jelentőségű értelmezéseket, az emlékezet visszhangját vagy a konfliktusokat. Mindenesetre ahhoz, hogy az egyikhez vagy a másikhoz hozzáférhessünk, meg kell állnunk, nézelődni, és erőfeszítéseket kell tenniük, hogy belépjünk ezekre a küszöbökre: ez a gesztus, a sietség nélküli szemlélődés, amit ma felforgatónak tekinthetünk.
A résztvevő művészek nem enteriőröket-díszleteket festettek, mint amilyeneket általában a szobáikat önként fotókon kiállítók mutatják be, hanem inkább emlékezési vagy szuggesztiós helyeket: a figuráció soha nem volt egyenlő az explicitséggel.
Ezek a küszöbök, akár folyosó, akár nyílás alakúak, nem anekdoták, hanem tekintetünk keretei, a néző-kukkoló pozíciója, aki nem tud teljesen belépni oda, ahol lát, de kívül sem marad; Olyan távolságban marad, amely meghatározza felfogásunkat, elcsábít vagy elkeserít bennünket. Ugyanígy azok a terek, amelyeket a szokásos egyszerűségük ellenére értékelni fogunk, soha nem lesznek semlegesek abban a tekintetben, hogy benépesítik, átalakulnak, emlékeznek rájuk… és most boncolgatja őket egy közönség, amely a jelenükből és a poggyászukból vizsgálja őket.
Lehetséges bennük az önvizsgálat, de olyan életformák vizsgálata is, amelyek módosulása nem áll meg.
„A küszöbtől. Tér és intimitás a kortárs spanyol realizmusban”
A KORTÁRS SPANYOL REALIZMUS MÚZEUMA. MUREC
Paseo de San Luis, s/n
Almeria
2026. április 25-től július 5-ig
