Négy nő Ukrajnában, akik túlélték az orosz háborút. Négy történet, köztük a fogság, a kínzás, a szexuális erőszak, a sötét pincékben való bujkálás időszakai és a szeretteink elvesztése. Egy közös utazás – egy út a gyógyulás felé. Erről szól az új dokumentumfilm A nők és a háború írta: Elwira Niewiera (A Hamlet-szindróma, A herceg és a Dybbuk, A Domino effektus) megígéri, hogy elvállal.
A film november 15-én, vasárnap lesz a világpremierje az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (IDFA) főversenyén, amely november 22-ig tart.
A nők és a háború Olena, Julia, Irina és Lena útjait követi, akik túlélték Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Egy év leforgása alatt a doki bemutatja, hogy hosszú távú terápián mennek keresztül az ország távoli hegyein, ahogy lassan gyógyulni kezdenek terapeuták és pszichológusok felügyelete alatt. És mindegyiküknek saját útját kell követnie a felépülés felé, miközben szembesül a trauma tartós hatásával, abban a reményben, hogy visszanyeri az érzelmi és fizikai egyensúlyt. Le tudják győzni küzdelmeiket és visszaszerzik életüket?
„A háború alatt erőszakot átélt nők gyakran továbbra is állandó félelemben élnek, még a fogságból való szabadulásuk után is” – mondja Niewiera. „Sokan elveszítik a biztonságérzetüket, a másokba vetett bizalmukat és a saját testükhöz fűződő kapcsolatukat. Mivel gyakran a test az egyetlen tanúja annak, ami velük történt, az elme megpróbál elszakadni tőle, érzelmileg és fizikailag elzsibbadva.”
Hozzáteszi: „A háború nem ér véget ezeknek a nőknek, ha elhallgatnak a fegyverek. Továbbra is alakítja gondolataikat, testüket és mindennapi életüket. A konfliktusban lévő nők elleni erőszakot azonban még mindig túl gyakran figyelmen kívül hagyják, még akkor is, ha a nemi erőszakot és a kínzást szándékosan egyének megtörésére és egész közösségek elbizonytalanítására használják fel.”
Emlékszik arra, hogy látta a nők nehézségeit, hogy újra kapcsolatba lépjenek érzelmeikkel. „Néhányan igyekeztek szomorúságot, haragot vagy akár örömöt kifejezni” – emeli ki a rendező. „A terápia során figyeltem, ahogy az érzéseik lassan visszatérnek, ahogy megtanultak hangot adni nekik. Azt akartam, hogy a film túlmutasson a traumán, és megmutassa bátorságukat, erejüket és a gyógyulás felé tett apró lépéseket. A fájdalom mellett ott van a melegség és az empátia. Ezeket a nőket nem az határozza meg, amit elviseltek, hanem az az elhatározásuk, hogy visszaszerezzék életüket.”
A nők és a háború producere Hans Robert Eisenhauer a német Ventana Film, Maciej Kubicki a lengyel Telemark és Natalia Krasilnikova az ukrajnai Art Dialogue számára. A ZDF-fel közösen, az ARTE-vel és a TVP-vel együttműködve készült. A Rise and Shine kezeli a világméretű eladásokat.
A film társadalmi hatástevékenységhez is kötődik. Vasárnap „33 nő, 33 portré – ne hagyjuk őket elfelejteni!” címmel „nyilvános akcióra” kerül sor az amszterdami Eye Filmmuseum mellett. A vetítést követően a múzeum előterében folytatódik az akció. Niewiera lengyel filmrendező és Bartek Kiełbowicz képzőművész által kezdeményezett film célja, hogy felhívja a nemzetközi figyelmet azokra az ukrán civil nőkre, akik orosz fogságban maradtak, ahol a fogvatartottakat kínzásnak, szexuális erőszaknak, megaláztatásnak és embertelen körülményeknek vetették alá.
Most, hogy olvastál róla A nők és a háborúmiért nem nézed meg annak a dokinak az előzetesét, hogy THR kizárólag itt mutatkozhat be. A légzés vagy a zene megkönnyebbülhet a traumás élmények és rémálmok ellen? Íme egy rövid áttekintés a négy nő rugalmasságáról és kitartásáról A nők és a háború.
