Tevékenységének második évtizedével egy időben a Navarrai Egyetem Múzeuma új szakaszba kezdett Gabriel Pérez-Barreiro művészeti irányításával, azzal a céllal, hogy megerősítse azt, ami megkülönbözteti: az egyetemen belüli múzeumi státuszt. Így programozása arra törekszik, hogy ösztönözze a művészet találkozását más tudásterületekkel, és minden évben olyan téma lesz a közös szál, amely lehetővé teszi a tudományágak közötti kapcsolatok kialakítását. Az első a figyelem lesz, amelyet nemcsak egyéni képességként értünk, hanem úgy is, mint egy módot arra, hogy közelebb kerüljünk másokhoz és mindenhez, ami körülvesz bennünket.
Ebben a kontextusban kerül bemutatásra az „Éljen és direkt: szín, érzékelés és tapasztalat” című kiállítás, amellyel a MUN megkezdi ezt az új utat, és amely 2027. február 7-ig látogatható. Megközelítésével máris választ ad erre a perspektíva-tágítási vágyra azáltal, hogy Gabriel Pérez-Barreiro művészeti gondozását kiegészíti Nathaniel Barrett Egyetem Kulturális Intézetének kutatóival és kutatóival. Navarra. A művészet, a filozófia és a tudomány tehát egy olyan téma körül találkozik, a színek kérdéskörében, amely mindennapi tapasztalatunk része, és amelyre ezért bizonyára nem is fordítunk túl sok figyelmet.
Nem szükséges azonban tudományos vagy filozófiai kérdésekben elmélyülni ahhoz, hogy élvezhessük ezt a kiállítást, amelyen a színek mindenekelőtt átélhetőek. Változik a fénnyel, azzal, ami mellette van, és a helyzetünknek és a saját észlelési módunknak megfelelően. Amint arra Barrett az előadása során rámutatott, egy absztrakt felfogáshoz képest, amely hajlamos egyenként gondolkodni a színekről, érdekes megfigyelni, mi történik, ha egymáshoz kapcsolódnak. Olyasmi, amit viszont a művészek már régóta nyomoznak.
A nemzetközi és többgenerációs körút közel egy évszázados kutatást ölel fel, és olyan egyszerű struktúrával szervezték meg, amelyben minden művész alapvetően a saját terét foglalja el. A kiindulópont Josef Albers főszereplőjével nem is lehetne helyénvalóbb. Albers munkája és tanítása egyik tengelyévé tette a színek megfigyelését, először a Bauhausban, majd később az Egyesült Államokban, a Black Mountain College-ban és a Yale Egyetemen. Ahelyett, hogy egy zárt elméletet közvetített volna, olyan gyakorlatokat javasolt tanítványainak, amelyekkel megtanulták megnézni és a gyakorlaton keresztül ellenőrizni, hogy érzékelésünk mennyiben függ egyes színek és mások közötti kapcsolatoktól.
Josef Albers. A színek kölcsönhatása1963
Az első szobában a szerigráfok láthatók A színek kölcsönhatásaamely a Yale University Press által 1963-ban kiadott eredeti kiadáshoz tartozik. Az Albers színpedagógiájában alapvető fontosságú képek létrejöttét eredményező gyakorlatok látszólag egyszerű kérdéseket tettek fel – például, hogyan lehet ugyanazt a pigmentet két különböző színhez hasonlítani –, megoldásaik pedig a kivágott színes papírokkal végzett tesztelésből születtek. Az alkotás a kiállítás alkalmából került beszerzésre, és mára a MUN Gyűjtemény része.
Alberstől Carlos Cruz-Diezhez – egy másik, a színekhez kapcsolódó nagyszerű művészi hivatkozáshoz – került, aki kutatásainak nagy részét a színekre és a fényre összpontosította. A szín, mint a formának alárendelt minőség hagyományos elképzelésével szembesülve Cruz-Diez változó élményként értelmezte, amely térben és időben átalakul. In KromosaturációAz eredetileg 1965-ben megalkotott vizsgálat egy sokkal bevonóbb dimenziót kap: a látogató három egymáshoz kapcsolódó, piros, zöld és kék fénnyel megvilágított téren halad át. Itt a szín már nem benne van egy tárgyban, elfoglalja a helyiséget, és a saját érzékenységünktől és a mozgásunktól függően módosítja a látottakat. Cruz-Diez további két munkája lehetővé teszi, hogy ugyanezt a változó állapotot más módon is ellenőrizzük: Physichromie sz. 1022 (1975), a BBVA Gyűjteményből, és Chromointerférence spatiale Paris 18 Pegaso (2018), a Hortensia Herrero kollekcióból. Mindkettőben a néző mozgása része annak, ami a szeme előtt történik.
Carlos Cruz-Diez. Physichromie sz. 1022, 1975
Karina Piesajovich. RGB/CMY2011-2026
RGB/CMY Az argentin Karina Peisajovich (2011/2026) alkotása a MUN gyűjteményébe nemrégiben került újabb alkotás. Az installáció két, általunk folyamatosan kezelt rendszerrel néz szembe: a képernyők vörös, zöld és kék fényre épülő RGB-jével, valamint a ciánt, bíbort és sárgát használó nyomtatási CMY-vel. A festett csíkokra vetített fénysávok hatására a színek folyamatosan átalakulnak előttünk. A művésznő munkáiban összeér a fény és a szín tudományos tulajdonságai, érzelmi rezonanciái iránti érdeklődése.
Anoka Faruqee és David Driscoll munkája is megköveteli a néző mozgását, bár az eredmény egészen más. Az övék Interferencia festmények Koncentrikus körök mintáiból épülnek fel, amelyek egymásra helyezve moaré hatást keltenek. Úgy tűnik, hogy a felület vibrál, mozog, és még térfogatot is kap. Kis mértékben ezek a hatások az úgynevezett szerkezeti színhez kapcsolódnak, amely nem a pigmentektől, hanem magának a felületnek a szerkezetétől függ, és amelyet például egyes lepkék irizáló szárnyaiban találunk.
Anoka Faruqee és David Driscoll munkájának szentelt szoba. MUN, 2026
A túra azzal ér véget Vonala Los Dalton kollektíva —Miguel Fructuoso, María Sánchez és Miguel Ángel Tornero — műve, amely a felfogásunk egyéni különbségeire reflektál. Harminc színtévesztő önkéntes vett részt a MUN-ban látható változat elkészítésében. Mindegyiknek a falra festett sort kellett folytatnia, több mint száz minta közül kiválasztva azt a hangszínt, amely szerinte a legközelebb áll az előző személy által használthoz, amiből csak az utolsó részt láthatta. Az így létrejövő vonal változásaival és megszakadásaival láthatóvá tesz valamit, amit más módon nehezen lehet kifejezni: azt, hogy nem mindannyian egyformán látjuk a színeket.
A kiállítás a termeken kívül, az Átriumban folytatódik, egy interaktív térrel, amelyet úgy alakítottak ki, hogy a közönség kipróbálhassa, összehasonlíthassa, és továbbra is kérdéseket tegyen fel magának, alapvetően három: hogyan változnak a színek? Hogyan állítják elő őket? És hogyan segítenek nekünk látni? Többek között a Navarrai Egyetem Tudományos Múzeumától kölcsönzött lepkék is láthatók, amelyek lehetővé teszik a természetben jelenlévő szerkezeti színek megfigyelését. Ez egy olyan tér, amely a színek témáját más területekre viszi, és arra hívja a látogatót, hogy beépítse saját tapasztalatait. Továbbá október 8-án a Tudományos Múzeum párhuzamos kiállítást ad a színeknek a természetben, erősítve ezzel a projekt multidiszciplináris jellegét.
Ez a tudományágak közötti kereszteződés a kiállításhoz kapcsolódó tevékenységekben is folytatódik. Október 23-án és 24-én kerül a mozikba. RezonanciákYaiza Pinillos és Olga Pericet előadása a MUN előadóművészeti rezidencia programjából, amely e kérdések egy részét a mozgás és a hangzás felé viszi. A jelmezeket és tárgyakat Pinillos az Építészeti Felsőfokú Szakiskola divattervező hallgatóival közösen fejlesztette ki. A Tudományos Múzeummal közös konferenciák interdiszciplináris ciklusa, workshopok és művészekkel való találkozók is lesznek.
Az „élőben és direktben” egyszerűen élvezhető, ha hagyjuk magunkat magával ragadni a terei, a fényei és a színváltozásai, de a kiállítás azt is javasolja, hogy álljunk meg egy kicsit közelebbről is, mit gondolunk, hogy tudunk és értékelni tudjuk annak hatalmas gazdagságát. Albers gyakorlataitól a Los Dalton által épített vonalig a kiállítás megtanít minket arra, hogy a szín hogyan változik, relatív és mindenekelőtt minden megjelenésnél más.
A Daltonok. Vonal2023-2026
„Élő és közvetlen: szín, érzékelés és élmény”
NAVARRA EGYETEM MÚZEUM
Egyetemi Campus, s/n
Pamplona
2026. szeptember 16-tól 2027. február 7-ig
