Az animáció végre megkapja a saját zöld minősítését

Az európai animáció hamarosan megkapja saját környezetvédelmi jelentését.

Az ANiMPACT nevű új európai tanúsítási program megkezdte egy olyan rendszer tesztelését, amely lehetővé teszi az animációs stúdióknak, hogy bebizonyítsák, hogy munkájukat környezettudatos módon készítik, amire az élőszereplős filmipar már évek óta képes.

Az ANiMPACT-ot három szervezet közösen működteti: a CineRegio, 53 regionális filmalapból álló hálózat Európa-szerte; Ecoprod, francia nonprofit szervezet, amely 2009 óta dolgozik a fenntartható filmkészítésen; és a Green Film, az élőszereplős produkciók tanúsítási rendszere, amely 2017-ben indult Olaszország Trentino régiójában, és azóta több mint 340 filmet és műsort tanúsított mintegy tucat országban. A kísérleti program hivatalosan június 25-én indult az annecyi nemzetközi animációs filmfesztiválon. Két évnyi munkát és egy nyilvános visszajelzési időszakot követ, amelyre 18 ország több mint 100 szervezete érkezett.

Az ötlet egy olyan hiányt pótol, amely a környezetvédelmi tanúsítás óta fennáll. Az élőszereplős filmeknél olyan programok voltak, mint a Green Film, az Egyesült Királyság Albert és Ecoprod Carbon Clap kalkulátora, amelyek mérik és igazolják, mennyire környezetbarát egy produkció. Az animáció esetében semmi ilyesmi nem létezett, pedig a film- és tévéüzletág jelentős részét képezi, és a látszat ellenére megvannak a maga környezetvédelmi költségei.

„Az animáció minden beszédből, vitából, minden eszközből lemaradt” – mondta Luca Ferrario, aki a Trentino Filmbizottságot vezeti, és segített a Green Film és az ANiMPACT felépítésében. „Ugyanakkor ez a filmipar jelentős része. Az animációs producerek panaszkodtak, mert a fenntartható filmezéshez kapcsolódó ösztönzők alól is ki voltak zárva, mert nincs módjuk fenntarthatóbb magatartást bizonyítani.”

Ez a panasz indította el a projektet 2024-ben, amikor a Ferrario csapata és az Ecoprod rájött, hogy egymástól függetlenül ugyanazt a problémát próbálják megoldani. Ahelyett, hogy különálló, versengő rendszereket építettek volna fel – ami nagyjából akkor történt, amikor az élőszereplős filmek környezetvédelmi tanúsítása először eltérően alakult ki Olaszországban, Franciaországban és Németországban – a csoportok úgy döntöttek, hogy a kezdetektől fogva egyetlen közös európai szabványt terveznek, együttműködve a CineRegióval.

„Az élőszereplőkkel mi így kezdtünk, Franciaország pedig így, aztán Németország tette a dolgát, szóval most egy káosz van” – mondja Ferrario. „Az animációval a kezdetektől fogva ugyanazon az oldalon akartunk lenni.”

Nehezebbnek bizonyult kitalálni, hogyan mérhető az animáció környezeti hatása, mint élőszereplőnél, főleg azért, mert korábban szinte senki sem próbálkozott vele. Az egyetlen létező eszköz, amely az animációt lefedte, egy francia számológép volt, amelyet ma Carbulatornak hívnak, és amelyet az Anim'France iparági csoport épített. Az animáció környezeti hatását is nehezebb mérni, mivel egy projektet gyakran több különböző stúdió, ország és külső gyártó között osztanak fel, ahelyett, hogy egyetlen produkciós csapat kezelné egy helyen.

„Az az bonyolult az animációban, hogy gyakran széttöredezett a különböző játékosok, különböző cégek, különböző országok között” – mondta Ferrario. „Ez teszi bonyolultabbá az irányítást.”

Egyetlen animációs funkció elkészítése is sokkal hosszabb ideig, általában több évig tart, ami megnehezíti a teljes környezeti hatás mérését.

Míg az élőszereplős forgatások általában az utazásból és a helyszínről való filmezésből származó károsanyag-kibocsátást okozzák, az animációban a legnagyobb környezeti költséget a számítógépek okozzák: a munkaállomások és szerverek működtetéséhez felhasznált elektromosság, amely a renderelést és más digitális munkákat biztosítja. Ferrario elmondta, hogy az elektromosság önmagában nagyjából a felét teszi ki egy tipikus gyártás környezeti hatásának, a többi pedig abból adódik, hogy mennyi ideig bírják a számítógépes berendezések cseréje előtt, a digitális adattárolás, illetve a nagyobb nemzetközi koprodukciók esetében a különböző országok stúdiói közötti utazás.

Az elektromosságra való összpontosítás kiterjed a mesterséges intelligenciára is, amelyet most az animációgyártás során vezetnek be – nem csak képek generálására, hanem renderelésre, munkafolyamat-automatizálásra és egyéb, jelentős számítási teljesítményt igénylő, színfalak mögötti feladatokra is. Jelenleg az ANiMPACT egyszerűen arra kéri a vállalatokat, hogy fogadjanak el egy alapvető etikai és környezetvédelmi irányelvet a technológiával kapcsolatban, de a Ferrario arra számít, hogy a környezetvédelmi követelmények frissítésre kerülnek, ahogy az AI animációban történő felhasználása növekszik.

Maga a tanúsítási rendszer hét tág terület köré épül: a vállalat vezetése és társadalmi felelősségvállalási gyakorlata; irodaházai és energiafelhasználása; digitális munkafolyamata és adattárolása; utazási; élelmiszer; áru; és hogyan kommunikál a fenntarthatóságról. A stúdiókat egyedi projektként és vállalatként is lehet értékelni, és minden szabványt azzal súlyoznak, hogy mekkora tényleges környezeti hatása van, egyesek pedig kötelezőnek számítanak, mások pedig opcionális extra jóváírásnak számítanak.

„Az első dolog, amit el kell mondanunk, hogy mérni tudjuk a hatást, majd csökkenteni tudjuk, mert pusztán a mérés nem jelenti azt, hogy bármit is csökkentünk” – mondta Ferrario.

A stúdiók és a producerek számára a bolygó megmentésén túlmenően a pénz a fő oka annak, hogy a tanúsítással bajlódjanak. Egyre több állami filmalap regionális, nemzeti és európai szinten kínál pénzügyi ösztönzőket olyan produkciók számára, amelyek bizonyítani tudják, hogy környezettudatosak, és egyesek kezdik ezt követelménnyel, nem pedig bónuszként tenni. Ez az elmozdulás már megváltoztatta az élőszereplős produkciók költségvetését és tervezését, és a szervezők azt várják, hogy ez az animációban is megtörténjen. Ferrario szerint a kulcs az, hogy a valódi tanúsításhoz, ellentétben egy egyszerűen fenntartható vállalattal, külső auditorra van szükség a munka ellenőrzéséhez.

„Sok alap kér tanúsítást, vagy ösztönöz a tanúsításra, és ez regionális szinten, nemzeti szinten, európai szinten történik” – mondta. „És csak úgy lehet ezt megfelelő tanúsításnak nevezni, ha van egy harmadik fél általi ellenőrzés. Tehát nem mi, nem a gyártó, hanem valaki más, valaki független, aki ellenőrzi és igazolja. Ez nagyon fontos az állami finanszírozás szempontjából.”

A projekt támogatói arra is megoldást kínálnak, hogy az élőszereplős filmekben milyen zűrzavarossá vált a környezetvédelmi tanúsítás, ahol a különböző országok külön rendszereket építettek ki, amelyek nem mindig illeszkednek egymáshoz. Az ANiMPACT-ot számos iparági csoport támogatta, köztük az Animation Europe, a Cartoon Italia, a CEE Animation, az Anim'France és a Cartoon, a CineRegio regionális alapok hálózata pedig beépített hozzáférést biztosít az egész kontinensen.

Az ANiMPACT kísérleti szakasza 2027 májusáig tart. A szervezők azt remélik, hogy még aznap nyárra elkészül a szabványok végleges változata, és ekkor bármely animációs produkció pályázhat majd a tanúsításra. Annak ellenére, hogy technikailag még mindig tesztüzemről van szó, a most kiadott tanúsítványokat teljesen valósnak tekintik, és ugyanazok a külső auditok és ellenőrzések támasztják alá, amelyeket az állandó program fog használni.

„Annak ellenére, hogy ez egy pilótateszt, ez egy igazi tanúsítás valódi ellenőrzéssel, audittal és mindennel” – mondta Ferrario. „Június vége óta működik és működik.”

A szervezők által vártnál nagyobb a kereslet. A pilot elindítása utáni első hónapban az ANiMPACT-hoz körülbelül 40 felkérés érkezett több ország produkcióitól, akik részt kívánnak venni a részvételben, ráadásul több mint 90 stúdió, producer és egyéb szervezet által aláírt nyilvános támogatási nyilatkozatot. A minősítéshez a produkciónak 2027 júniusáig be kell fejeződnie, vagy elég messze kell lennie a gyártásban.

A tanúsítási program mellett az Ecoprod és az Eurimages, az európai koprodukciós támogatási alap ingyenes online kurzust indított a „Zöld Animáció” témájában a StepUP nevű képzési platformon keresztül, amelynek célja, hogy segítsen az iparágban dolgozóknak megérteni az animáció környezeti hatásait és megtanulni az új szabványok alkalmazását.