Kevesebb, mint két hónap van hátra a Museo Picasso Málaga október 30-i megnyitásáig, amely lesz a nagy őszi kiállítás: „Munch-Picasso”. A Munchmuseet Oslo-val és az Almine és Bernard Ruiz-Picasso Alapítvánnyal (FABA) közösen szervezett, Paloma Alarcó gondozásában elsőként javasolja a párbeszédet mindkettőjük produkciói között, akik pályafutásuk nagy részében kortársak – alig két évtized választja el egymástól születésüket.
Száz kompozíció – köztük festmények, rajzok és metszetek – alapján elemezzük az utazásaik során fellelhető rokonságokat, és azt, hogy mindegyik hogyan járult hozzá a művészi nyelv avantgárd átalakulásához, sajátos érzelmi élményeivé téve az egyik fő alkotói motorjukat.
Anélkül, hogy egy nehezen kialakítható közvetlen hatáskapcsolatot terítenének le, ez a kiállítás egy utazást bonta ki a norvég és a spanyol munkásságát strukturáló közös témákon és aggályokon keresztül: szerelem és vágy, betegség, élet és halál, magány vagy egzisztenciális gyötrelem a viharos időkben. Mindkettő szimbolikus univerzumában a nőalak is lényeges szerepet töltött be: csodálva és kívánva, összetett és kétértelmű jelenlétként is feltárulnak műveikben, azokhoz az érzelmi és pszichológiai feszültségekhez, amelyek e művészek képzeletét és létüket meghatározták.
Edvard Munch. Nők a fürdőszobában1917. Munchmuseet, Oslo © Munchmuseet / Fénykép: Ove Kvavik
Picasso. Három nő játszik a tengerparton1932. Almine és Bernard Ruiz-Picasso Alapítvány, Madrid © FABA Fotó: Eric Baudouin © Pablo Picasso Succession, VEGAP, Madrid, 2025
Munch és Picasso másik találkozási tere a modern életben és a társasági élet színterein lesz: a jól ismert kávézókban, kabarékban és bohém környezetekben, amelyek mind Munch, mind Picasso számára a kísérletezés és megfigyelés helyszíneit alkották, amelyekből a kortárs, kiemelkedően városi egyén új látásmódja konszolidálható. Hasonlóképpen, a meztelen testnek szentelt részekben a párbeszéd lehetővé teszi a közönség számára, hogy átértékelje egy olyan radikális alkotás hatókörét, amely mindkét esetben egyértelműen a műfaj, de a modern művészet és a világ megértésének módjának újradefiniálását is előnyben részesítette.
A kurátor, Paloma Alarcó, aki tavaly májusig a Thyssen-Bornemisza Nemzeti Múzeum modern festészetének főgondnoka volt, valamint a Málagai Picasso Múzeum programbizottságának, végrehajtó tanácsának és kuratóriumának tagja, előadta, hogy A kiállítási beszéd cselekménye a két művész képzeletbeli találkozását meséli el, és lehetetlen párbeszédeket kutat két, egymástól eltérő személyiség között, akik soha nem találkoztak. Különböző nemzedékekhez és országokhoz tartoztak, eltérő művészi stratégiájuk és érzékenységük volt, és a festészet megélésének is ellentétes módjai voltak, de hasonló megszállottságban voltak az élet mély rejtelmei iránt, valamint közös érdeklődési körük termékeny pályafutásuk során.
Csámcsogva rág. A művész és modellje1919–1921. Munchmuseet, Oslo © DeAgostini Picture Library/Scala, Firenze
