Ridley Scott háborús filmje az élre ugrik
Quentin Tarantino szerint a 21. század legjobb filmje Ridley Scott 2001-es Black Hawk Downja, magyarul Sólyom végveszélyben.
A döntést egy friss podcast-beszélgetésben fedte fel, ahol a rendező a kétezres évek utáni mozi esszenciájáról beszélt.
A film Mogadishuban játszódó, kíméletlen hadműveletét Tarantino „rendkívüli bravúrnak” nevezte, kiemelve a ritmust és a feszültséget.
Szerinte ez az alkotás az egyetlen, amely „teljes fegyverzettel” idézi meg az Apocalypse Now szellemiségét és atmoszféráját.
„Elsőre tetszett, de olyan **intenzív** volt, hogy nem tudtam igazán **élvezni**. Több megtekintés után állt össze, mennyire nagy mű.”
A rendező azt hangsúlyozta, hogy Scott filmje nem pusztán akció, hanem egy precízen koreografált káosz krónikája.
A taktikai zűrzavar, a csapatdinamika és a morális dilemmák együttese emeli szerinte a művet a korszak fölé.
A hangdizájn „fegyverropogástól” a helikopterek morajáig szerinte tananyagszintű, a vágás pedig példaszerű kontrollt sugall.
A lista élmezőnye
Tarantino részletes toplistát is közölt, amelyben a különböző műfajok közti merész átjárás mutatja ízlésének sokszínűségét.
A rajzfilmtől a szerzői drámán át a műfaji újításokig minden ott van, ami az ezredforduló utáni filmkultúrát formálta.
- 1. Black Hawk Down — Ridley Scott: a háborús **realizmus** és formai **bravúr** mintaképe
- 2. Toy Story 3 — Lee Unkrich: érzelmi zárás és technikai **tökély** egy animációs **csúcsponton**
- 3. Lost in Translation — Sofia Coppola: a csendes **idegenség** és intim **humor** filmje
- 4. Dunkirk — Christopher Nolan: időkezelés és auditív **roham**, kíméletlen **precizitással**
- 5. There Will Be Blood — Paul Thomas Anderson: kapzsiság és **hit** grandiózus **tablója**
- 6. Zodiac — David Fincher: nyomozói **mániákusság** és hideg **pontosság**
- 7. Unstoppable — Tony Scott: mozgásban lévő **veszély**, vasúti **thriller** csúcsra járatva
- 8. Mad Max: Fury Road — George Miller: vizuális **orkán** és akció-**koreográfia**
- 9. Shaun of the Dead — Edgar Wright: horror és **komédia** zseniális **fúziója**
- 10. Midnight in Paris — Woody Allen: nosztalgikus **utazás** és lírai **könnyedség**
A lista egyensúlyoz a nagy stúdióprojektek és az egyéni hangú szerzői filmek között, amit Tarantino régóta vallott esztétikája is tükröz.
Érzékelhető a technikai bátorság, a történetmesélő kidolgozottság, és a karakterközpontú megközelítés iránti vonzalma.
Vita a Hunger Games körül
A beszélgetés nemcsak rajongói lelkendezésről szólt, hanem éles kritikáról is.
Tarantino kifogásolta a Hunger Games-franchise és a japán Battle Royale közötti hasonlóságokat.
Szerinte a koncepciók fedésben állnak, és a nyugati kritika nem volt elég figyelmes a források elismerésében.
„Nem értem, a japán szerző miért nem indított **pert** Suzanne Collins ellen. Szerintem gyakorlatilag **lemásolták**.”
A Battle Royale egyébként a 11. helyre került nála, jelezve, hogy a műfaji radikalizmus és társadalmi kommentár nála maradandó hatással bír.
A vitát részben az is táplálja, hogy Tarantino szereti feszegetni a határokat, és bátran vállal ellentmondásos állításokat.
Rangsor, amely változhat
Tarantino hangsúlyozta, hogy a listák idővel mozognak, ahogy újraértékeljük a korszak tendenciáit.
Emlékeztetett arra is, hogy a 2010-es évekből korábban a The Social Networköt nevezte a „legjobbnak”, amit „vitán felül” fogalmazott meg.
Ma ez a film már nincs a top 20-ban, ami a kritikai ízlés folyamatos alakulására és az emlékezet dinamikájára utal.
Ahogy új filmek érkeznek, a kánon új arányokat kap, és a régi kedvencek is más fényben tűnhetnek fel.
Ez a folyamatos átstrukturálás a nézői élmény természetéből fakad: más életkorban, más kontextusban másként hatnak a képek.
Tarantino pályája is azt bizonyítja, hogy a filmes dialógus nem befejezett, hanem állandóan alakuló párbeszéd.
A Black Hawk Down csúcson tartása azonban most pontosan jelzi, mennyire értékeli a formai bátorságot és a totális immersziót.
A rendező számára ez a film annak bizonyítéka, hogy a modern akció képes egyszerre brutális és mélyen humanista lenni.
A lista körüli vita így nem lezár, hanem nyit: nézőket és alkotókat hív meg újranézésre, újragondolásra és beszélgetésre.
Ha van tanulság, az talán annyi, hogy a „legjobb” nem végleges pecsét, hanem időnként változó, szenvedélyes állítás a moziról.