A zene áldás, de talán átok is lehet – különösen, ha híres zenészről van szó, akire leginkább a drogokról és más negatív narratívákról emlékeznek meg. Túl sok zeneA 2026-os Open Doors, a Locarnói Filmfesztivál koprodukciós platformja és tehetségfejlesztő programja, a művészi kifejezésmód veszélyben lévő, tőkekereső közösségekből és régiókból származó filmesek számára készült filmek egyik folyamatban lévő alkotása mindezeket a kérdéseket kívánja feltárni.
Aseye Fiagbe rendezőtől származik (rövid Az úriember7. epizód Rossz mama), és egy híres ghánai billentyűst, Kiki Gyant helyezi a figyelem középpontjába.
A rendező a ghánai Aseye Fiagbe Kreatív Stúdión keresztül a dokumentum producere is. A projektet az Open Doors második kiadása során mutatta be, az afrikai filmekre összpontosítva, és megnyerte a három Open Doors ösztöndíj egyikét.
THR összegyűjtötte a filmről szóló kiemeléseket, valamint Fiagbe betekintést a projektről és az általa vizsgált témákról.
Szinopszis
Túl sok zene dokumentumfilm Kiki Gyanról, egy ghánai billentyűs csodagyerekről, aki tinédzserként, az afro-rock úttörőjével, Osibisával szerzett nemzetközi hírnevet. Ahogy zenei közreműködése elismerés nélkül bővült, a hitel- és tulajdonviszonyok körüli feszültségek miatt elhagyta a bandát, és szólókarrierbe kezdett Londonban, Lagosban és New York-ban, miközben formálta az afrikai diszkót és funkot.
Idővel ugyanaz a rendszer, amely hasznot húzott a ragyogásából, közömbösnek bizonyult sebezhetősége iránt, és élete a függőség és a pusztulás egyedi narratívájává vált. A film archív anyagokon, valamint családtagok és munkatársak vallomásain keresztül rekonstruálja az útját formáló erőket, és megkérdezi, hogyan emlékeznek a művészekre, ki irányítja történeteiket, és mi vész el, ha a ragyogást kudarcként fogalmazzák meg.
Igazgatói megjegyzés
A zene áldás, és Kiki Gyannak bőven megvolt ez az ajándéka. Zenéje örömteli, ragadós, technikailag zseniális, élettörténete mégis gyakran beárnyékolja magát a művet. Sokan tudják, hogyan halt meg jóval azelőtt, hogy találkoztak volna az általa készített zenével. Ez a kiegyensúlyozatlanság vonzott be ebbe a filmbe. Otthonomban úgy nőttem fel, hogy Osibisa volt a vasárnap délutánok filmzenéje. Évekkel később felfedeztem Kiki szólómunkáját, és rájöttem, hogy mennyi ragyogását rejtette el a függőség és a halál leegyszerűsített története.
Túl sok zene nem arról szól, hogy megmentse, vagy életét egy szép megváltási ívre kényszerítse. Engem a komplexitás érdekel: a ragyogás, a kudarc, az öröm, a kizsákmányolás, a sebezhetőség és az örökség egy keretben tartása. Ghánai filmesként ezt a filmet annak a nagyobb felelősségnek tekintem, hogy gondosan dokumentáljuk kultúrtörténetünket. Kiki története az emlékezetről és a törlésről szól, arról, hogy kire emlékeznek meg munkáiért, és kikre csak arról, hogyan buktak meg.
Mi volt az ihlet, hogy el akard készíteni ezt a filmet?
Osibisával együtt nőttem fel a ghánai élet filmzenéjének részeként, de a történet, amit Kiki Gyanról ismertem, alapvetően a halálának története volt. Zseniális csodagyerek volt, aki kábítószer-függővé vált, mindent elveszített, és meghalt a templom fürdőszobájában. Ez volt a történet.
Aztán felnőttként kezdtem felfedezni, hogy valójában mennyi zenét csinált, és milyen keveset tudok belőle. Rájöttem, hogy sok más ghánaihoz hasonlóan én is ismertem élete végét, mielőtt igazán megismertem volna a művet. Ez zavart, és minél többet kutattam utána, annál bonyolultabb, színesebb és emberibb lett a történet.
Mennyire univerzálisak a film témái, és miért látják Mozambikon kívüli emberek?
Számomra a film végső soron az emlékezetről szól, és arról, hogy ki mire redukálódik. Mindig ezt tesszük. Egy egész ember válhat egyetlen hibává, egy tragédiává, egy címszóvá. Kiki története egy egészen sajátos ghánai és afrikai zenetörténeten belül játszódik, de a benne rejlő kérdések univerzálisnak tűnnek.
Mi történik, ha a tehetség megérkezik, mielőtt valaki készen állna mindenre, ami vele jár? Ki kap elismerést a kreatív munkáért? Hogyan bánjunk az emberekkel, amikor leesnek arról a talapzatról, amelyre felhelyeztük őket? És ki dönti el, mi marad valakiből, miután elment? Nem hiszem, hogy ismerned kell Kiki Gyant vagy Osibisát, hogy felismerd ezeket a kérdéseket.
Mi a következő lépés az Ön és munkatársai számára az Open Doors után?
Az Open Doors valódi lökést adott a projektnek a beszélgetéseink, a kialakult kapcsolatok és a díj révén, ami annyi teret ad a fejlesztési munka folytatására. Az írás és a kutatás még mindig folyamatban van, különösen Londonban, Lagosban és az Egyesült Államokban, és folytatjuk archív kutatásainkat, miközben a nemzetközi gyártási struktúrát a film köré építjük. Most nagy hangsúlyt fektetünk a Locarnóban megismert producerek, finanszírozók és más partnerek követésére, valamint a megfelelő koprodukciós kapcsolatok megtalálására. Egy ghánai filmmel érkeztünk Locarnóba, és kerestük a megfelelő nemzetközi munkatársakat. Sokkal tisztábban éreztem magam, hogy ezeknek a kapcsolatoknak valójában hogyan is kell kinézniük.
