1984-ben Huescán nyitotta meg kapuit a Tránsito bár, amely hat éves nyitvatartása alatt a város kulturális életét felpörgető zenészek és művészek találkozási pontja volt, amely teret adott a már befutó új hangzásoknak és kifejezési formáknak. Tevékenysége kiegészítette a szabadidős klubok zenei programozását, különösen a jelenleg is működő klubokat Laurentina Joy és az övé Jai Alaia központ, amely számtalan koncertnek adott otthont a nyolcvanas években, bár ezek a csoportok, próbahelyek, bárok, bulik, DJ-k és fanzinek általános elterjedésének időszakai voltak.
Ez a rövid életű és hosszú emlékezetű bár adja a címet a „Huesca in Transit” című kiállításnak, amely ma a Tartományi Tanács Kiállítótermének ad otthont, és amely inkább az ünneplés, mint a nosztalgia szellemében utazik vissza az időben a hetvenes évek közepe és a nyolcvanas évek közepe közötti évtizedbe, amikor is szinte minden spanyol városban, a szórakozóhelyeken és a szórakozóhelyeken is megnövekedett a népszerű ünneplés. a fesztiválok intenzitása, és mindenekelőtt a pop és a rock kíséretében erősödött, a jövőbe tekintő nemzedék fémjelzi.
Huesca szállítás közben. Huesca Tartományi Tanácsának kiállítóterme. Fotó: Javier Broto Hernando
Huesca szállítás közben. Huesca Tartományi Tanácsának kiállítóterme. Fotó: Javier Broto Hernando
Alberto Gabarre, José Ignacio Callén és Jesús Bosque poszterekből, fényképekből, feljegyzésekből, kiadványokból és más korabeli tárgyakból és tanúvallomásokból álló kiállítást rendezne – az emlékek sok huescai lakos számára anyagiak lettek – és a Tránsito bárhoz kapcsolódó dokumentumokból. Bár életereje nem maradt állandó azokban az években, általában ezek a darabok a társadalmi mozgalmak (ökológusok, pacifisták, feministák és antinukleáris) jó idejére utalnak, amelyek felváltották a harciasság korábbi formáit, vagy az ünnepi egyesületekre és klubokra, amelyek egy kisebb ideologizálás miatt a köztereket magukévá tették. Mindkét csoporttal szemben egy másik álláspont, amely nem tapasztalt gyengeséget, a szkeptikus vagy a görcsökbe belefáradt fiataloké volt: a kiábrándult vagy az individualizmusra hajlamosoké.
Emlékezzen erre a projektre, amely bár sok klisé kapcsolódik az átmenethez és mindenhez mozog urbánus, Huesca nem csak egy volt, és ott egymás mellett éltek a kulturális, társadalmi, gazdasági és ideológiai rétegek, a mindennapi életben fizikailag éppoly közel, mint amennyire távol álltak egymás közötti kapcsolataikban.
Fernando Alvira Lizano. Egyetemisták bemutatója1983. Fernando Alvira Lizano családi archívuma
A „Huesca in tranzit” utazása az audiovizuális területen kezdődik. Létrehozták és megszilárdították a Ciudad de Huesca Nemzetközi Rövidfilmversenyt, amely a még folyamatban lévő Nemzetközi Filmfesztivál előfutára, és Eugenio Monesma elkezdte vezetni az etnográfiai mozi iránt elkötelezett szerzők generációját vagy a szuper-8 szószólóit; Munkássága újraindítaná Alberto Turmo, Jesús Genérelo, Sombras de Murnau és mások munkáit. Ha már a fotózásról beszélünk, ebben a tartományban nagy hagyományai vannak a tudományágnak a tájak tekintetében, de ebben a szakaszban új művészeti és kísérletező utakat tanulmányoznak olyan egyesületek segítségével, mint a Colectivo Imagen, amely versenyeket, kiállításokat és egyéb tevékenységeket tartott.
Egyik legemlékezetesebb kiállítása valamivel később, 1990-ben került megrendezésre: „7 × 7” címmel Pilar Albajar és Antonio Atarriba, Carlos Bandrés, Guillermo Farina, Miguel López Apellániz, Fernando M. Ortegaén, Migubloel Seguraén tájképeit, portréit és megfoghatatlan műfaji darabjait állította össze.
Mercedes Gabarre. Cím nélkül, 1984-1987 körül. Művész gyűjteménye
A plasztikai művészetek területén a panoráma előzetesen nem volt biztató – a Huesca Biennálé vagy a Kortárs Művészeti Múzeum eltűnt -, de az olyan galériák, mint a S'Art és a Ligeti, alapvető munkát végeztek a közelmúlt alkotásainak népszerűsítésében, és adott otthont a Melindres, a La Habana, a Café Universal vagy a Tránsito kiállításainak.
Bizonytalanság és kísérletezés jellemezte azokat az éveket, amikor ez a javaslat Enrique Torrijos, Marcelino Sesé, Jesús Benito, Chema Durán, Vicente Badenes, Eduardo Cajal vagy Alberto Carrera, vagy magához a Tránsito bárhoz szorosan kötődő szerzők kompozícióit tartalmazza, mint például Javier Romera, Alfredo Cabañcis, José Ángel Engel. Saura, Javier Gracia Operé vagy Chus Torrens.
Eme Eme. Cím nélkül, 1990 körül
A zenében a hibridizáció győzött: Javier Losilla beszélt róla joteros, aki elektromos gitárokról álmodott. Mindenesetre a különböző stílusok, amelyek akkor termékenyek voltak – urban rock, heavy, punk, az ún huliganrocka barna hullám vagy kísérleti javaslatok – azonosító jelekké váltak. Az első huescai csoport, amely a Movida alatt albumot vett fel, véletlenül Mestizosnak hívták; Később megérkezett az Escoria vagy a Vade Retro, és mindegyiket Rafa Gobantes lefotózta, és bárokban, pubokban és kis diszkókban hallhatta.
Ezeknek a létesítményeknek, mint tudjuk, megvolt a kevésbé fényes oldaluk: zajjal, közlekedési balesetekkel vagy drogfüggőséggel kapcsolatos panaszok, általános bizonytalanság, várható nyitvatartási korlátozások és egy olyan időszak lezárása, amikor a szabadság korlátlannak tűnt.
Tránsito Team (Alberto Gabarre, Marisa Olmos, Manel Palou és Antonio Sarasa), 1984-1990 körül
A kiállításon, ahogy az várható volt, saját fejezetei vannak a rövid, de befolyásos Tránsito bárnak, melynek neve Ernest Sales barcelonai művész ötlete volt, és amely egy merész céllal született: a kreativitás, az új zene és a provokáció színterévé válni több fronton, kapcsolatot tartva a madridi vagy barcelonai hasonló terekkel. Kialakítása is ezekre a szándékokra reagált, amelyek az esztétikára utaltak hideg művészet.
Alberto Gabarre és Manel Palou alapította csapatában Lira modell, Paco „Porteta” és felesége, valamint a plakátokat és dekorációkat tervező Javier Romera művész, a bár mögött pedig zenészek, tervezők, sportolók és fotósok szolgáltak. A világzenének, afrikai zenének, reggae-nek, hiphopnak, posztindusztriális zenének, mediterrán hangzásoknak, acid house-nak, hardcore-nak, punk-nak szentelt tematikus partikat rendeztek itt, adhoc szettekkel.
A Tránsitonak is volt azonos nevű fanzine, amelyből hét szám jelent meg: az első kézzel készített és rögtönzött, kivágásokkal, fénymásolással, kollázsokkal, ragasztóval, cyclostil és underground szellemmel készült; az utóbbiak pedig technikailag kifinomultabbak voltak, amelyek borítói grafikai alkotások voltak.
Ezt a kiállítást pedig a divat zárja, olyan nyelvvé és kifejezési formává alakítva, amely túlmutat az esztétikán, részben az elfogadásnak köszönhetően. Csináld magad és a provokálás lehetősége. Huescában a butik mellett olyan tervezők tűntek ki, mint Antonio Sarasa, Pilar Oliván, Sebi és Enrique Moreigne Falfirkálás; az első alapította a céget, nagyon szabadon, Az Új Iránymajd Olivánnal közösen létrehozta a címkét SzenzációkMugler, Gaultier vagy Yamamoto hatása alatt. A kétértelműségnek még mindig megvolt a maga helye.
Rafael Gobantes. Művészeti Évtized. Pop rock napok a Jai Alai-ban1987. © Rafael Gobantes
„Huesca in Transit. Egy évtized szentimentális krónikája»
KIÁLLÍTÓ TEREM. HUESCA DEPUUTÁCIÓ
C/ Porches de Galicia, 4
Huesca
2026. szeptember 18-tól november 15-ig
