Az ír rendező, Lee Cronin új horrorja egy ikonikus szörnyet, a múmiát hozza vissza a mozivászonra, méghozzá egészen más hangnemben. A Blumhouse által gyártott alkotás sokakban mégis félreértést keltett: vajon kapcsolódik-e a ’90-es évek kalandos La Momie szériájához, és feltűnik-e benne Brendan Fraser? A válasz nem annyira bonyolult, mint elsőre tűnik, de a körítés annál izgalmasabb.
Brendan Fraser szerepel a filmben?
A rövid válasz: nem, Brendan Fraser nincs benne Lee Cronin filmjében. Ezt a Blumhouse többször nyomatékosította, mert a cím és a témaválasztás miatt sok nézőben összekeveredtek a szálak. A helyzetet tetézi, hogy 2025 novemberében külön bejelentették a múmiás kalandsor negyedik részét Fraserrel és Rachel Weiszzel – ez viszont egy teljesen másik projekt. A két film között nincs történeti vagy univerzum-béli kapcsolat, csak a közös mitológiai alap.
“BRENDAN FRASER IS NOT IN LEE CRONIN’S THE MUMMY” — Blumhouse
A stúdió üzenete egyértelmű: Cronin munkája nem nosztalgikus folytatás, hanem egy sötét, önálló újraértelmezés. A félreértés tehát érthető, de a film valódi célja a horror és a modern mítoszteremtés, nem a retró kalandhangulat.
Sötétebb, véresebb irány
Cronin az Evil Dead Rise után is a határok feszegetését választja: a film 16 éven aluliaknak nem ajánlott, a hangütés pedig kifejezetten nyomasztó és testhorrorba hajló. A rendező kifejezett célja, hogy a „múmiafilmekről” élő elvárásokat felborítsa, és a nézőt egy személyes, mégis kozmikus rémálomba rántsa. Nem könnyed kaland, hanem vérrel és fojtott feszültséggel átitatott thriller.
A történet alaphelyzete
A film egy amerikai család tragédiájával indul Egyiptomban: eltűnik a kislányuk, Katie, majd évekig semmi nyom. Nyolc esztendő múltán egy lezuhant repülőből előkerül egy szarkofág, benne a még élő, de rejtélyesen mumifikált Katie-vel. A személyes rémálom ezután mitikus katasztrófává tágul, miközben a film 2 óra 15 perces játékideje okosan adagolja a feszültséget. Cronin hagy időt a sejtetésre, miközben folyamatosan emeli a tétet.
Maszkok, praktikum és átváltozás
A szörny kinézete nem a megszokott „pólyás fáraó”, hanem egy fokozatosan kibontott, emberi borzalom. Cronin a gyakorlati effektekre és a részletgazdag sminkre támaszkodik, hogy a test árulását valóságközelien mutassa. A címszereplő „múmia” mögött az első filmes Natalie Grace dolgozik, a maszkokat pedig Arjen Tuiten csapata készítette. A napi többórás felkészítés láthatóan kifizetődik: a látvány egyszerre taszító és hipnotikus.
Mi különbözteti meg a Fraser-féle sorozattól?
– A hangvétel: ott kaland és humor, itt paranoia és testhorror.
– A célközönség: akkor családi blockbuster, most korhatáros rémfilm.
– A hősök: régen kincsvadászok, most egy megtört család és trauma.
– A mitológia: a régi filmek legendákat idéztek, Cronin a mítoszt emberközelbe hozza.
– A vizualitás: akkor CGI-központú látvány, most praktikus maszkok és nyers testiség.
– A ritmus: a klasszikus sorozat pörgős, itt pedig feszült, mégis tudatos építkezés.
Mit vigyenek haza a nézők?
A legfontosabb: ez nem a Fraser-féle saga folytatása, hanem egy bátor, önálló értelmezés. Aki a régi filmek könnyedségét keresi, jobb, ha az érkező negyedik részre vár, míg aki a modern horror radikalizmusára kíváncsi, itt erős, atmoszférikus élményt kap. Cronin munkája újraírja, mit jelenthet ma egy múmiafilm, és bizonyítja, hogy az ismert alakzatokból is lehet frisset faragni. A végeredmény nem nosztalgia, hanem egy sötét, megingathatatlan vízió – a műfaj szerelmeseinek kötelező darab.
