Idén huszonhárom éves a kurátori projekt Hidak építése a Navarrai Egyetem Múzeumának, amelynek célja a kortárs művészek és a gyűjteményük alapjai közötti kapcsolatok kialakítása.
A legújabb szerző Antoni Muntadas, aki most ebben a központban állítja ki az „Egyéb félelmek” című projektet, amelyen 2022 óta dolgozik, de amely pályafutása korábbi tematikus vonalaihoz kapcsolódik: elemzi, hogy a nyugati társadalmak milyen módon szemlélték és használták fel ezt az érzelmet politikai érvként a 21. század eleje óta.
A barcelonai férfi azt vizsgálta, hogyan viselkedik, milyen következményekkel jár az, aki fél, milyen manipulációk és felhasználások történtek, amikor az egyénből a kollektív mezőbe vitte, így döntően befolyásolva az ideológiák kialakulását, az eszmei vitákat. Olyan régi érzés, mint maga az élet, de a vélemények és hiedelmek átalakításának és manipulálásának eszközévé, a polarizálódó környezet ideológiai fegyverévé való átalakítása újabb keletű.
Muntadas e művének kiindulópontja a Sanfermines és kontextusuk: a bikák dramaturgiájából olyan vizuális és auditív elemeket vont ki, amelyek installációban egyesítve ezeknek az eseményeknek absztrakt szintézisét generálják. Két, egymással szemben függőlegesen elhelyezkedő vetületből áll: az egyik oldalon a forgalmas utcák talaját szemléljük a lábunk elé vetítve; a másikon az ugyanezt az útvonalat behálózó égbolt, melyben megpillanthatjuk néhány épület „címerét”, a tetőre vetítve. A versenyen felvett hangokat is hallani fogunk, amelyek közé a résztvevők félelmeire utaló megjegyzései is bekerültek.
A képek is a bikák futásának átlagos sebességével futnak, amíg el nem érik a végét, ahol az emberek és az állatok a bikaviadalon fejezik be útjukat, ahol órákkal később a karámba viszik őket, hogy megküzdjenek egymással. Muntadas művének, akárcsak a partinak, van egy ünnepi befejezése: tűzijáték zárja a vetítést.
A katalán itt egyfajta félelem természetét kutatja, amely a bravúrral, a véletlennel és a készségekkel kapcsolatos, de különösen sok kettősségben: szórakozás és félelem, versengés és meggondolatlanság, vonzalom és taszítás között. A félelem megoszlik ezeken az ünnepségeken a bikák és az emberek, a színészek és a nézők (a fizikailag jelenlévők és a távoliak) között, és paradox módon érdeklődést vált ki, amely talán egy ősi férfiasság túléléséhez kapcsolódik ebben a rítusban.
Ezzel a kiadatlan javaslattal együtt szemlélhetjük a művész korábbi munkáit, amelyek ugyanarra a tanulmányi irányvonalra reagálnak, és kontextust biztosítanak, kiemelve a mai félelem pszichológiai, társadalmi és politikai vonatkozásait, globálisan.
Muntadas meggyőződve arról, hogy a művészet amellett, hogy esztétikai élményeket nyújt számunkra, elősegíti a tudás és képzelet változatos formáinak kialakulását, amelyben körülöttünk minden más és más lehet, Muntadas a bölcsészet- és társadalomtudományokra jellemző diszkurzív erőforrásokat alkalmaz; a félelemről szóló projekt esetében az antropológia és a pszichológia módszereivel.
A szerző már 2005-ben és 2007-ben készített két, Pamplonában megtekinthető videoművet legújabb alkotásához kapcsolódóan: „televíziós intervenciós” projekteket két konkrét helyen, amelyek a területükön szimbolikusan a bevándorlás és a rasszizmus elutasításából fakadó „mástól való félelem” színrevitelét jelentik. Ez kb A fordításról: Félelem és A fordításról: Fear/ Jaufamelyek interjúkat adnak össze olyan emberekkel, akik rendszeresen tapasztalnak feszültséget ezeken a területeken: a Mexikó és az Egyesült Államok határán, valamint a Gibraltári-szoroson.
Ezek egycsatornás videók, amelyek arra emlékeztetnek bennünket, hogy a félelem egy érzelem, amelyet ezekben az enklávékban nagyon különböző perspektívákból „lefordítottak”. Az első a hatalmi döntések helyszíni hatását tekinti át, a második pedig a dél építését, mint fikciót és a mássághoz, egzotikumhoz kapcsolódó valóságot.
mi is meglátjuk Alphaville és Outros… (2011), egy másik egycsatornás videó, amely egy azonos című installáció része volt, és elvitt minket Alphaville-be, egy majdnem fallal körülvett lakónegyedbe São Pauloban. Megállt a különbözőek kirekesztéséből felépülő „zárt közösségek” jelenségénél, és utalt Godard disztópiájára is, amelynek képei itt tarkítják.
A kiállítás másik alkotása, A félelem felépítése (2008 – 2025), a kiállítás helyének félelmeinek térképeként készült (többek között Alicantén, Ammanon, Buenos Airesen, Caracason és Párizson keresztül ment). És az utazás véget ér Félelem, pánik, rémület (2010), egy javaslat öt keretes panelből áll, amelyek mindegyike hat olyan, az Egyesült Államokban kiadott könyv borítóját tartalmazza, amelyek címe említi ezeket a fogalmakat. Arra utal, hogy a kiadói ipar hogyan használta ki kereskedelmi célból az angol nyelvű társadalmakban érzett idegenkedéseket, talán a kollektív félelem érzését erősítve.
Ismeretes, hogy a Navarrai Egyetem Múzeumának hatalmas történelmi fotógyűjteménye van, amelyben a 20. század első évtizedeiben bizonyos etnográfiai vagy antropológiai perspektívák felépítését lehet értékelni. Ezek az alapok és ez a kiállítás is azt hangsúlyozzák, hogy a művészet és az antropológia szorosan összefügg, és ezeknek a daraboknak az olvasmányai sok időből és földrajzi területről készülhetnek.
